A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az
Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából
Az Egyház az üdvösség és egység látható szakramentuma
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek .Mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr (Jer 31, 31-34). Ezt az új szerződést: a saját vérével szerzett új szövetséget Krisztus hozta létre, zsidókból és pogányokból gyűjtve össze a népet, hogy ne test szerint, hanem a Lélekben olvadjon egységbe, és Istennek új népe legyen. A Krisztusban hívők ugyanis – akik nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtek újjá: az élő Isten igéje által, és nem testből, hanem vízből és Szentlélekből – választott nemzetség lesznek, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép ők, akik valamikor nem voltak nép, most pedig Isten népe (1 Pét 2, 9-10) E messiási népnek feje Krisztus, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt (Róm 4, 25), most minden mást felülmúló nevet kapott, és dicsőségesen uralkodik a mennyben. Ezt a népet jellemzi az Isten gyermekeinek méltósága és szabadsága; mindegyikük szívében pedig úgy lakik a Szentlélek, mint templomban. E nép törvénye az új parancs: úgy kell szeretni, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket. És végül, a célja az Isten országa, amelyet maga Isten kezdeményezett a földön, amelynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén, amidőn megjelenik Krisztus, a mi életünk, maga a természet pedig a múlandóság szolgai állapotából felszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára (Róm 8, 21). Így ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magában minden embert, és nemegyszer kicsiny nyájnak tűnik, mégis az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség életerős magja. Krisztus az élet, a szeretet és az igazság közösségévé tette; felhasználja eszközként mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául, a föld sójául. A pusztában vándorló, test szerint való Izraelt már Isten egyházának hívják; az új Izrael pedig, amely a mostani világban él, keresve a jövendő és maradandó hazát, a Krisztus Egyháza nevet viseli, hiszen Krisztus szerezte meg tulajdon vérén, a saját Lelkével töltötte el, és ellátta egy látható és társadalmi jellegű egyesülés eszközeivel. Isten összehívta azoknak a gyülekezetét, akik hittel tekintenek fel Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és a béke alapjára; belőlük Egyházat alapított, hogy egy látható szakramentuma legyen ennek az üdvösséget szerző egységnek az egész emberiség és minden egyes ember számára.
Az Egyház az üdvösség és egység látható szakramentuma
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek .Mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr (Jer 31, 31-34). Ezt az új szerződést: a saját vérével szerzett új szövetséget Krisztus hozta létre, zsidókból és pogányokból gyűjtve össze a népet, hogy ne test szerint, hanem a Lélekben olvadjon egységbe, és Istennek új népe legyen. A Krisztusban hívők ugyanis – akik nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtek újjá: az élő Isten igéje által, és nem testből, hanem vízből és Szentlélekből – választott nemzetség lesznek, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép ők, akik valamikor nem voltak nép, most pedig Isten népe (1 Pét 2, 9-10) E messiási népnek feje Krisztus, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt (Róm 4, 25), most minden mást felülmúló nevet kapott, és dicsőségesen uralkodik a mennyben. Ezt a népet jellemzi az Isten gyermekeinek méltósága és szabadsága; mindegyikük szívében pedig úgy lakik a Szentlélek, mint templomban. E nép törvénye az új parancs: úgy kell szeretni, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket. És végül, a célja az Isten országa, amelyet maga Isten kezdeményezett a földön, amelynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén, amidőn megjelenik Krisztus, a mi életünk, maga a természet pedig a múlandóság szolgai állapotából felszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára (Róm 8, 21). Így ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magában minden embert, és nemegyszer kicsiny nyájnak tűnik, mégis az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség életerős magja. Krisztus az élet, a szeretet és az igazság közösségévé tette; felhasználja eszközként mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául, a föld sójául. A pusztában vándorló, test szerint való Izraelt már Isten egyházának hívják; az új Izrael pedig, amely a mostani világban él, keresve a jövendő és maradandó hazát, a Krisztus Egyháza nevet viseli, hiszen Krisztus szerezte meg tulajdon vérén, a saját Lelkével töltötte el, és ellátta egy látható és társadalmi jellegű egyesülés eszközeivel. Isten összehívta azoknak a gyülekezetét, akik hittel tekintenek fel Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és a béke alapjára; belőlük Egyházat alapított, hogy egy látható szakramentuma legyen ennek az üdvösséget szerző egységnek az egész emberiség és minden egyes ember számára.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése