Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.10. csütörtök
A mai nap két öröm tudatosításának a napja
Az első liturgikus olvasmány Ábrahám arról beszél, hogy Isten valóra váltja Ábrahám és Sára legemberibb vágyát: végre szülők lehetnek. Emlékezzünk csak vissza arra a napra, amikor Ábrahámot először szólította meg az Úr: „Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel” (Ter 12,2) Ennek nincs magától értetődő boldogság bokra ma, de akkor az emberek egészségesebbek voltak gondolkodásukban, amint a Biblia írja: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”. (Ter1,27-28) Ebben az időben Ábrahám hatvan mások szerint hetvenöt éves lehetett. Ez az öröm nem rögtön teljesedett be, Sára aggódott, hogy nem tud már édesanya lenni, mert eljárt fölötte az idő. Ez korábban is okozott gyötrelmeket, és a bálványimádás egyik forrása lett: Baált kinevezték a termékenység istenének, és a babonás félelem odahajtotta a nőket a magatehetetlen bálványhoz imádkozni vagy még rosszabb: áldozatbemutatással meglágyítani a szívét. Másik megoldást is kerestek a gyermektelen házaspárok: A meddő úrnő odaadta mellékfeleségnek a rabszolganőjét, és ha annak a szülése a térdén ülve történt, az az úrnő gyermekének számított. Sára ezt a módot alkalmazta. Fiút szült Ábrahámnak, aki nagyon boldog volt és ezt Istennek meg is mondta. Isten három év múlva megjelent választottjának, és így szólt hozzá: „Én El-Shaddái (a hegyek Istene) vagyok, járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, és megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak (az én apám Rám, bálvány), hanem Ábrahám (sokaság atyja) legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utána utódaid Istene leszek. Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most, mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek”. (17,2-8) Ezután adta nekik a körülmetélést, mint a szövetség jelét. Jézus vitapartnerei Ábrahám leszármazottai voltak. Abban bíztak, hogy az ábrahámi kiválasztottság egyedül népük kiváltsága, pedig ismerték a nagy áldás szövegét, amelyet az Úr a testi leszármazottakon keresztül a világ minden nemzetségének megígért: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (12,3b) Mi már más forrásokból (Újszövetség) helyesen így értjük: „Általad”: vagyis a te nemzetséged egy kiváló tagja, a zsidóságból Szűz Mária közvetítésével született Megváltó, Jézus Krisztus által a föld minden nemzetsége Isten fogadott gyermeke lesz, ha hisz Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, aki megváltott minket, és ebben a hitben megkeresztelkedünk.„Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék.De ismerem, és megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat.Meg is látta és örült neki.
A zsidók fölháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot” (Jn 8,54-59) Jézus öröme is teljes, hogy megmagyarázhatta: Megváltani az embereket csak az tudja, aki testvérük, a nevükben jogosan cselekszik, és aki személy szerint Isten, amit cselekszik, az a végtelen Isten cselekedte, tehát örök érvényű: mindenható.
2014.04.10. csütörtök
A mai nap két öröm tudatosításának a napja
Az első liturgikus olvasmány Ábrahám arról beszél, hogy Isten valóra váltja Ábrahám és Sára legemberibb vágyát: végre szülők lehetnek. Emlékezzünk csak vissza arra a napra, amikor Ábrahámot először szólította meg az Úr: „Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel” (Ter 12,2) Ennek nincs magától értetődő boldogság bokra ma, de akkor az emberek egészségesebbek voltak gondolkodásukban, amint a Biblia írja: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”. (Ter1,27-28) Ebben az időben Ábrahám hatvan mások szerint hetvenöt éves lehetett. Ez az öröm nem rögtön teljesedett be, Sára aggódott, hogy nem tud már édesanya lenni, mert eljárt fölötte az idő. Ez korábban is okozott gyötrelmeket, és a bálványimádás egyik forrása lett: Baált kinevezték a termékenység istenének, és a babonás félelem odahajtotta a nőket a magatehetetlen bálványhoz imádkozni vagy még rosszabb: áldozatbemutatással meglágyítani a szívét. Másik megoldást is kerestek a gyermektelen házaspárok: A meddő úrnő odaadta mellékfeleségnek a rabszolganőjét, és ha annak a szülése a térdén ülve történt, az az úrnő gyermekének számított. Sára ezt a módot alkalmazta. Fiút szült Ábrahámnak, aki nagyon boldog volt és ezt Istennek meg is mondta. Isten három év múlva megjelent választottjának, és így szólt hozzá: „Én El-Shaddái (a hegyek Istene) vagyok, járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, és megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak (az én apám Rám, bálvány), hanem Ábrahám (sokaság atyja) legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utána utódaid Istene leszek. Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most, mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek”. (17,2-8) Ezután adta nekik a körülmetélést, mint a szövetség jelét. Jézus vitapartnerei Ábrahám leszármazottai voltak. Abban bíztak, hogy az ábrahámi kiválasztottság egyedül népük kiváltsága, pedig ismerték a nagy áldás szövegét, amelyet az Úr a testi leszármazottakon keresztül a világ minden nemzetségének megígért: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (12,3b) Mi már más forrásokból (Újszövetség) helyesen így értjük: „Általad”: vagyis a te nemzetséged egy kiváló tagja, a zsidóságból Szűz Mária közvetítésével született Megváltó, Jézus Krisztus által a föld minden nemzetsége Isten fogadott gyermeke lesz, ha hisz Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, aki megváltott minket, és ebben a hitben megkeresztelkedünk.„Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék.De ismerem, és megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat.Meg is látta és örült neki.
A zsidók fölháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot” (Jn 8,54-59) Jézus öröme is teljes, hogy megmagyarázhatta: Megváltani az embereket csak az tudja, aki testvérük, a nevükben jogosan cselekszik, és aki személy szerint Isten, amit cselekszik, az a végtelen Isten cselekedte, tehát örök érvényű: mindenható.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése