2014. április 7., hétfő

Nagyböjt 5. hét hétfő



Istenünk, a te végtelen irgalmasságod miden földi és mennyei áldással eláraszt minket. Kérünk, segíts rajtunk, hogy levethessük magunkról a régi embert és magunkra öltve Fiad képmását felkészüljünk a mennyek országának dicsőséges életére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Nagyböjt 5. hét hétfő

Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62 vagy Dán 13,41c-62; Jn 8,1-11

„Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?”

A zsidótörvények egyértelműen férfi-pártiak voltak. Amikor az emberiség még nagyon léte kezdetén élt, Isten elmondta az első emberpárnak az ideális családeszmét: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”(Ter 1,27-28) Elrendezte a szülőkhöz való viszonyukat: „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (2,24) A feleség is elhagyja apját és anyját, de ezt a Szentírás nem hangsúlyozza, mert a lányt a vőlegény ingyen vagy pénzért, de azonnal vitten a maga házába, nem kellett törvénnyel igazgatni. Káin ötödik unokája, Lámek már nem elégedett meg egy asszonnyal, két lányt vett el, és mindkettőt feleségének vallotta (vö. 4,23) Amikor Ábrahám felesége, Sára, nem győzte bevárni, hogy férjétől neki fia szülessék, egyiptomi szolgálóleányát maga adta férjének feleségül. Ezt aztán később többször is nagyon megbánta, el is zavartatta férjével, de elsietett okoskodása az egész történelemre kihatott: Nemcsak a zsidók, hanem az arabok ősapja is Ábrahám. Amikor Jézus vissza akarta állítani a jó viszonyt Isten és ember között, többek közt meghirdette, hogy a férfi, nem bánhat kénye-kedvére a feleségével, nem lehet tehát válólevéllel megszabadulni tőle és jogosan másikat feleségül venni. „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza”.(Mt 19,6) Amikor pedig tanítványai a válóleveles gyakorlatban Mózesre hivatkoznak, Jézus ezt válaszolja: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságot tör”. (8-9) A mai evangéliumban, nyilván Jézus állásfoglalását ismerve, azért cipelték elé a házasságtörésen kapott asszonyt, hogy nyíltan foglaljon állást a mózesi férfi-előjog mellett. Szerintük mindegy, hogy Isten mit rendelt el az érvényes az, amit Mózes megengedett. Ez azonban Jézus pozitív rendelkezése értelmében súlyos lázadás Isten ellen, és a vadhajtások sokaságát eredményezte a keresztény országokban. A farizeusok, mind nagy előjogokkal rendelkező férfiak, választ követeltek Jézustól, hogy akkor agyon dobálják-e kővel házasságtörésen kapott asszonyt vagy ne? Az Úr nyugodtan írogatott a földre. Nyilván olvasni tudók voltak a támadók és Jézus az ő bűneiket írogatta a földre, mert valamennyien elinaltak a helyszínről. Jézus pedig így indokolta állásfoglalását:„Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ”A nagy megoldás, amelyet csak Jézus tudott kigondolni és valóra váltani. A bűn az bűn. Jézus nem mentegeti a bűnt, hanem szenved és meghal a kereszten azért, hogy a bűnösök helyett elégtételt adjon az isteni igazságosságnak, és helyreállítsa a világ rendjét. Jézust ebben sem lehet megkerülni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése