Ferenc pápa: A mi
Istenünk a szívével szeret minket, nem eszmékkel
Kérnünk kell a kegyelmet, hogy sírni tudjunk a
természeti csapások, az üldözöttek, a háborúk áldozatainak láttán – mondta a
pápa február 19-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
Homíliájában a Szentatya az ószövetségi vízözönhöz hasonlította a mai időket.
A pápa a szentmise olvasmányához fűzte
gondolatait, amely Mózes könyvéből a vízözön történetét beszéli el (Ter
6,5–8;7,1–5.10). „Miután az emberek elszaporodtak a földön, látta az Úr, hogy
nagy az ember gonoszsága, és hogy szívének minden gondolata és vágya mindenkor
a rosszra irányul. Meg is bánta, hogy embert alkotott a földön, nagyon
bánkódott miatta. Azért elhatározta: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit
teremtettem; el az embert, a barmot, a csúszómászót és az égi madarat, mert
bánom, hogy alkottam őket.« Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt. Miután
Noé az Úr parancsára elkészítette a bárkát, azt mondta neki az Úr: »Menj be
egész családoddal együtt a bárkába, mert egyedül téged találtalak igaznak ebben
a nemzedékben! Végy minden tiszta állatból hetet-hetet, hímet és nőstényt; a
nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy maradjon
utódjuk az egész földön! Mert még hét nap, és azután negyven nap és negyven
éjjel esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőlényt,
amelyet alkottam.« Noé úgy tett, ahogyan az Úr megparancsolta neki. Hét nap
elteltével aztán a vízözön hullámai elborították a földet.”
Homíliájában Ferenc pápa rámutatott: Istent
fájdalommal tölti el az emberek gonoszsága, olyannyira, hogy megbánja, hogy
megteremtette őket, és elhatározza, hogy eltörli őket a föld színéről. Olyan
Isten ő, akinek vannak érzései, nem elvont. Szenved. Ez az Úr misztériuma.
Isten az Atya, aki szeret minket – és a szeretet kapcsolat –, de képes
felbőszülni, haragra gerjedni.
Jézus az, aki eljön, és életét adja értünk, a
szív szenvedésével, mindennel… A mi Istenünknek vannak érzései. A mi Istenünk a
szívével szeret minket, nem eszmékkel, hanem a szívével; és amikor megsimogat,
a szívével simogat, amikor pedig megver, mint a jó apa, akkor a szívével ver
meg, és ő jobban szenved, mint mi. Szívbéli kapcsolat ez apa és fia között. Ha
az Atya képes fájdalmat érezni szívében, akkor mi is képesek leszünk fájdalmat
érezni előtte. Ez nem szentimentalizmus, hanem az igazság – hangsúlyozta a
pápa.
A mai idők nem sokban különböznek a vízözön
korszakától – szögezte le a Szentatya. – Ma is vannak gondok, természeti
katasztrófák, csapások, szegények, éhezők, üldözöttek, megkínzottak, emberek,
akik meghalnak a háborúkban, mert úgy dobálják a bombákat, mintha cukorkák
volnának. Nem hiszem, hogy ma jobb időket élnénk a vízözön idejénél, nem
hiszem. A természeti csapások nagyjából ugyanazok, az áldozatok nagyjából
azonosak. Gondoljunk a leggyengébbekre, a gyerekekre, az éhező gyerekek
sokaságára, akik nem kapnak nevelést, nem növekedhetnek békében; akik árvák,
mert szüleiket lemészárolták a háborúkban…; a gyermekkatonákra… Gondoljunk csak
azokra a gyerekekre!
Kérjük a kegyelmet, hogy olyan szívünk legyen,
mint az Istené, hogy hasonlítson a szívünk az ő szívére, amely testvér a
testvérek között, apa a gyermekeivel, fiú az apjával. A mai vízözön, a mai
háborúk nagy csapásának árát a gyengébbek fizetik meg: a szegények, a gyerekek,
azok, akiknek nincs miből előrejutniuk. Gondoljunk az Úrra, akinek szíve
fájdalommal teli, és közeledjünk az Úrhoz, beszéljünk vele, mondjuk neki:
„Uram, nézd ezeket a dolgokat!” Vigasztaljuk meg az Urat: „Én megértelek, és
elkísérlek.” Elkísérlek az imában, a közbenjárásban mindezekért a csapásokért,
amelyek mögött az ördög áll, aki el akarja pusztítani Isten művét – zárta
prédikációját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése