Évközi hatodik hét keddje

Évközi hatodik hét keddje

Miután Márk evangélista leírja, hogy a farizeusok nem kaptak égi jelet, az evangélium azzal folytatódik, hogy a tanítványok pedig nem értik azokat a jeleket, amelyeket Mesterük a szemük láttára tesz. A farizeusok tehát az Isten országát meghirdető Jézust elutasító nemzedék képviselői, de a tanítványok szintén ennek a nemzedéknek a tagjai, őket is megkísérti a gonosz, bennük is megmutatkozik időnként az értetlenség, a kicsinyhitűség vagy éppen a hitetlenség.
Az apostolok Mesterük mellett korábban már kétszer is megtapasztalhatták, hogy Jézus kevés ennivalóból is képes több ezer embert jóllakatni. A két kenyérszaporítás világosan bizonyítja ezt. Ők viszont most, a Genezáreti-tavon hajózva aggódva beszélgetnek egymással arról, hogy nem hoztak magukkal ennivalót, nincs kenyerük. Jézus felidézi számukra az említett csodákat: emlékezzenek vissza, hogy egy nehéz helyzetben olyan megoldást adott, amire senki nem számított. Miért aggódnak most? Miért nem hisznek abban, hogy Jézus bármikor, most is tud segíteni? Miért nem gondolnak arra, hogy Isten számára nincs lehetetlen? Miért kerekedik felül bennük a kicsinyhitűség?
A rövid emlékezéssel és tanítással Jézusnak az a célja, hogy megerősítse az apostolok bizalmát és hitét. Felismerem-e azokat a jeleket, amelyeket az Úr mutat és erősödik-e általuk a hitem?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.