Ferenc pápa: Jézus
segít, hogy kigyógyuljunk a krónikus rövidlátásból
Február 17-én a délben a Szentatya Jézus
boldogmondásairól és az úgynevezett „jaj-mondásairól” elmélkedett. Rámutatott:
a szenvedők nem azért boldogok, mert szenvednek, hanem mert Jézus szabadulást
hoz nekik.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumban (vö. Lk 6,17.20–26) Jézus
boldogmondásait halljuk, Szent Lukács változatában. A szöveg négy boldogságra
és négy, „jaj nektek” formulával bevezetett figyelmeztetésre tagolódik. Ezekkel
az erős és éles megfogalmazásokkal Jézus felnyitja szemünket, arra késztet,
hogy az ő szemével lássunk, túllépjünk a látszaton, a külsőn, és megtanít, hogy
az egyes helyzeteket hittel ítéljük meg.
Jézus boldognak mondja a szegényeket, az
éhezőket, a bánkódókat, az üldözötteket, és figyelmezteti azokat, akik
gazdagok, jóllakottak, akik nevetnek, és akiket dicsérnek az emberek. Ennek az
ellentmondásos boldogságnak az az értelme, hogy Isten közel van azokhoz, akik
szenvednek, és beavatkozik, hogy kiszabadítsa őket szolgaságukból; Jézus látja,
már látja a kedvezőtlen valóságon túli boldogságot. Hasonlóképpen a „jaj nektek”,
amit Jézus azoknak mond, akiknek ma jól megy a soruk, arra szolgál, hogy
„felébressze” őket az önzés veszélyes tévedéséből, és megnyissa őket a szeretet
logikájára, amíg még van idejük erre a megnyílásra.
A mai evangélium tehát arra hív, hogy
elgondolkodjunk a hit mély értelméről: az hisz ugyanis, aki teljesen bízik az
Úrban. Le kell döntenünk az e világi bálványokat, hogy megnyissuk szívünket az
élő és igaz Istennek; egyedül ő tudja megadni létezésünk olyannyira vágyott,
mégis nehezen elérhető teljességét. Testvéreim, napjainkban is sokan vannak,
akik a boldogság ígéretével kínálják magukat: rövid időn belül elérhető sikert
ígérnek, azonnali hatalmas bevételeket, mágikus megoldásokat minden problémára,
és így tovább. És itt anélkül, hogy észrevennénk, könnyen beleeshetünk az első
parancsolat elleni bűnbe: a bálványimádásba. Bálvánnyal cseréljük fel Istent.
Azt gondoljuk, hogy a bálványimádás és a bálványok letűnt korokhoz tartoznak,
pedig valójában minden korban jelen vannak! Ma is! A bálványok jobban
bemutatnak néhány mai magatartásformát, mint a szociológiai elemzések.
Ezért Jézus felnyitja szemünket a valóságra. A
boldogságra kaptunk meghívást, arra, hogy boldogok legyünk, és már mostantól
azzá válunk abban a mértékben, amennyire Istennek, az ő országának oldalára
állunk, annak oldalára, ami nem ideiglenes, hanem örök életig tart. Boldogok
vagyunk, ha rászorulónak ismerjük el magunkat Isten előtt, és ez nagyon fontos!
„Uram, szükségem van rád!” És boldogok vagyunk, ha őhozzá hasonlóan és vele
együtt közel vagyunk a szegényekhez, a szomorúakhoz és az éhezőkhöz. Mi is azok
vagyunk Isten előtt: szegények, szomorúak, éhezők vagyunk Isten előtt. Ha pedig
vannak e világi javaink, mindannyiszor képesek leszünk örülni, ha nem készítünk
belőlük bálványt, amelynek eladjuk lelkünket, hanem megosztjuk azokat
testvéreinkkel. A liturgia ma ismét arra hív, hogy kérdezzük meg magunkat
erről, hogy feltárjuk az igazságot szívünkben.
Jézus boldogmondásai sorsdöntő üzenetet
közvetítenek, amely arra ösztönöz, hogy bizalmunkat ne helyezzük anyagi és
átmeneti dolgokba, hogy ne keressük a boldogságot füstárusoknál – akik sok
esetben halálárusok –, a megtévesztés szakembereinél. Nem szabad ezekre
hallgatni, mert ők nem tudnak reményt adni! Az Úr segít, hogy felnyíljon a
szemünk, hogy mélyrehatóbb látásunk legyen a valóságra, hogy kigyógyuljunk a
krónikus rövidlátásból, mellyel a világias gondolkodás megfertőz bennünket.
Ellentmondásos szavával felráz bennünket, és segít felismerni azt, ami valóban
gazdagít és jóllakat bennünket, ami valóban örömet és méltóságot ad;
végeredményben azt, ami valóban értelmet és teljességet ad életünknek.
Szűz Mária segítsen, hogy nyitott elmével és
szívvel hallgassuk ezt az evangéliumot, hogy gyümölcsöt hozzon életünkben, és
tanúi lehessünk annak az igazságnak, amely nem csal meg, Isten igazságának,
amely soha nem csal meg!
Kedves testvéreim, csütörtöktől vasárnapig
találkozót tartanak a Vatikánban az összes püspöki konferencia elnökei a
kiskorúak védelméről az Egyházban. Kérem, hogy imádkozzatok ezért a
találkozóért, amelyet úgy hívtam össze, mint a lelkipásztori felelősséget
erősen kifejező cselekedetet korunk egyik sürgős kihívásával szemben.
Üdvözlöm a családokat, az egyházközségeket, a
társulatokat, és mindazokat, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos
részéből jöttek. Külön is köszöntöm a Horvátországból, Toulonból, Marseille-ből
és Londonból jött zarándokokat; a párizsi és a badajozi diákokat. Üdvözlöm a
sassari, fermói, Castiglione del Lagó-i, concorezzói híveket; a Trentino Alto
Adige-i családokat, valamint a vicenzai egyházmegye zarándokait.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó
étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése