Évközi harminckettedik hét szerdája
A
bibliai időkben a lepra gyógyíthatatlan betegség volt. E súlyos bőrbetegségben
szenvedő embernek esélye sem volt a gyógyulásra. Sorsát nehezítette továbbá a
közösségből való kizárása. Ez utóbbi abból a szempontból érthető, hogy ilyen
módon próbálták megakadályozni a lepra további terjedését. A leprás betegek
számára külön területeket jelöltek ki és nem térhettek be az egészségesek által
lakott településekre. Nem érintkezhettek velük közvetlenül, csak kellő
távolságból beszélhettek másokkal. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből,
akkor a pap nyilvánította őt egészségesnek, megtisztultnak, s ezzel mintegy
visszafogadták őt a közösségbe. Erről a szokásról tanúskodik a mai evangéliumi
részlet.
A szöveg azonban elsősorban nem a zsidó szokások és hagyományok miatt tanulságos számunkra, hanem kettős üzenete miatt. Egyrészt a leprások csodás gyógyulása a hit következménye. Hittel kérik Jézust: „Könyörülj rajtunk!” Minden gyógyulás Isten könyörületességének a jele. A másik mondanivaló a hála. A tíz gyógyult közül sajnos kilencen hálátlannak bizonyultak, de volt egy személy, aki nem felejtett el hálát adni gyógyítójának. Vegyük észre mindennapjainkban Isten segítségét és legyünk hálásak minden lelki kincsért, segítségért, amit tőle kapunk!
© Horváth István Sándor
A szöveg azonban elsősorban nem a zsidó szokások és hagyományok miatt tanulságos számunkra, hanem kettős üzenete miatt. Egyrészt a leprások csodás gyógyulása a hit következménye. Hittel kérik Jézust: „Könyörülj rajtunk!” Minden gyógyulás Isten könyörületességének a jele. A másik mondanivaló a hála. A tíz gyógyult közül sajnos kilencen hálátlannak bizonyultak, de volt egy személy, aki nem felejtett el hálát adni gyógyítójának. Vegyük észre mindennapjainkban Isten segítségét és legyünk hálásak minden lelki kincsért, segítségért, amit tőle kapunk!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése