2018. november 16., péntek

Évközi harminckettedik hét péntekje



Évközi harminckettedik hét péntekje


A Jézus mennybemenetelét követő években, évtizedekben a keresztény közösség tagjai közül sokan azt gondolták, hogy az Úr második eljövetele belátható időn belül, talán még az ő életükben bekövetkezik. Az évek múlásával egyre jobban felszínre kerül az a kérdés, hogy vajon miért késik Jézus jövetele, mikor várható annak bekövetkezése? A keresztényeket érő, egyre jobban erősödő támadások, üldözések miatt tovább nőtt a közösség tagjaiban az aggodalom: meddig kell még várni az Úr jövetelére, mikor jön el és szabadítja meg őket ellenségeiktől? Az idő múlásával, az eljövetellel kapcsolatban megjelent a váratlanság gondolata, azaz senki nem tudja előre, hogy mikor jön el újra az Úr, tehát szüntelenül készen kell lenni.
A mai evangéliumban Jézus tanítását olvassuk a végső időkről, amely igazságos ítéletet hoz majd az emberek számára. A bűnösök számára kárhozatra jutást, az igazaknak, a hűségeseknek pedig üdvösséget jelent majd az Úr eljövetele és a vele való találkozás. Ne fenyegetésnek, hanem figyelmeztetésnek vegyük e szavakat! Ne legyünk elbizakodottak és ne gondoljuk azt, hogy nem kell semmit sem tennünk üdvösségünk érdekében! Legyünk hűségesek az Úrhoz, tartsuk meg Isten parancsait, legyünk felebarátaink szolgálatára annak reményében, hogy elnyerjük majd Istentől az igazak jutalmát.
© Horváth István Sándor

Imádság

Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által. Dicsőség néked mindörökké!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése