Évközi harminckettedik hét keddje
A szolgálatról, a szolgáló lelkületről ad
tanítás Jézus a mai evangéliumban. Valahányszor szolgálatról beszélünk, abból
kell kiindulnunk, hogy Jézus „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy ő szolgáljon” (Mt 20,28). Ahhoz, hogy valaki saját emberi méltóságának
csökkenése nélkül és a másik személy emberi méltóságának csökkentése nélkül
tudjon szolgálni, uralkodnia kell önmagán és távol kell tartania magától a
másokon való uralkodás vágyát. Helyénvaló, ha szolgálatunkat olyan területen
végezzük, amihez Isten megadta számunkra a szükséges karizmát, kegyelmet. Ennek
köszönhetően nem emberi erőlködés és nem haszontalan próbálkozás lesz
szolgálatunk, hanem olyan küldetés, amelyet Isten segítségével végzünk más
emberek javára. Vegyük észre azokat, akikhez Isten a mi szolgálatunk által akar
odafordulni.
Az Egyház közösségében mindenkinek megvan a maga sajátos adománya, feladata, s e feladat végzésében a Szentlélek az útmutató. A Lélek ösztönzése és folyamatos vezetése teszi valóban hatékonnyá és gyümölcsözővé szolgálatunkat. A szolgálat végzésében lényeges továbbá az önkéntesség, a szabadság. Szolgálatra senki nem kényszeríthető. Fedezzük fel azt, hogy az emberi szabadság legnemesebb formája a szeretet, amely önmagunk és képességeink odaajándékozásában, mások szolgálatában válik teljessé.
© Horváth István Sándor
Az Egyház közösségében mindenkinek megvan a maga sajátos adománya, feladata, s e feladat végzésében a Szentlélek az útmutató. A Lélek ösztönzése és folyamatos vezetése teszi valóban hatékonnyá és gyümölcsözővé szolgálatunkat. A szolgálat végzésében lényeges továbbá az önkéntesség, a szabadság. Szolgálatra senki nem kényszeríthető. Fedezzük fel azt, hogy az emberi szabadság legnemesebb formája a szeretet, amely önmagunk és képességeink odaajándékozásában, mások szolgálatában válik teljessé.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te életutad és főként
keresztutad azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem
rá kell találnunk a szeretetre és rá kell lépnünk a szeretet útjára. Nem
kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit te
is cselekedtél: szeretetből odaadtad, felajánlottad magadat Istennek értünk,
emberekért. Önként tetted ezt, szeretetből, ahogyan minket sem kényszerít
semmilyen külső törvény. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít
minket. Segíts minket, hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát,
hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése