Kimarad Isten az
életünkből, mert nincs fent a Facebookon? – Beszélgetés Dublinban a családról
Augusztus 21–26. között rendezték meg Dublinban
a Családok IX. Világtalálkozóját. Az esemény keretében tartott háromnapos
pasztorális konferencián az előadók az Amoris laetitia kezdetű apostoli
buzdítás egy-egy témáját fejtették ki. A továbbiakban egy-egy előadás
összefoglalóját tesszük közzé.
Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek
augusztus 22-én mint moderátor bemutatta az előadókat; elsőként Michael Jackson
dublini érseket – „a másik Michael Jacksont” – hangsúlyozta, miközben a
háttérből hallatszott: „az igazit”. Majd Mihail Naszonov ortodox főpapot, a
dublini monostor rektorát, és végül Zalman S. Lent dublini rabbit, Chábád
Lubavics hászid mozgalom képviselőjét.
Schönborn bíboros az Amoris laetitia (A
szeretet öröme) három szövegrészletével vezette be a kerekasztal-beszélgetést,
melyeket kulcsfontosságúnak tart a dokumentum megértésében. Elsőként a 123.
bekezdést olvasta föl: „A szeretet után, amely Istennel egyesít bennünket, a
házastársi szeretet »a legnagyobb barátság« (Aquinói Szent Tamás, Summa
contra Gentiles, III, 123; vö. Arisztotelész, Nikomakhoszi etika, 8, 12.).
Olyan egység, amely a jó barátság minden tulajdonságával rendelkezik: a másik
javának kereésével, kölcsönösségel, gyengédséggel, stabilitással és a barátok
közötti hasonlósággal, amely a megosztott élet folyamatával alakul. Azonban a
házasság mindehhez hozzáadja a felbonthatatlan kizárólagosságot, amely abban a
maradandó tervben mutatkozik meg, hogy egész létezésükön osztoznak, s közösen
építik fel azt. Legyünk őszinték, és ismerjük fel a valóság jeleit: aki
szerelmes, nem azt tervezi, hogy a kapcsolata csak bizonyos időre szól. Aki
intenzíven átéli a házasodás örömét, az nem valamigéle mulandó dologra gondol.
Akik jelen vannak egy szeretetteljes egység ünnepélyes megkötésénél, még ha
törékeny is, azt remélik, hogy kiállja az idők próbáját. (...)”
Rövid kommentárt fűzött a felolvasott
részlethez, melyben kiemelte: a szeretet egyenlő a barátsággal. Ez Aquinói
Szent Tamás meggyőződése. Ezért aztán a „házastársi szeretet a legnagyobb
barátság”. A barátság többi megnyilvánulása mellett a házastársi szeretet
„szilárd elkötelezettség is, hogy megosztják és együtt alakítják egész életüket”.
És hogy segítsen megérteni ezt a „felbonthatatlan kizárólagosságot”, Ferenc
pápa „ad hominem” érvekkel szolgál: aki támogat egy házasságot, az a reményt
menti meg. A gyerekek, akik ebből az egységből születnek, azt szeretnék, hogy
szüleik együtt maradjanak. A gyerekek eme reményének legmélyebb oka az emberi
természetben rejlik: a felbonthatatlanság „az emberi személy természetes
hajlandóságain alapszik”. Meg vagyok róla győződve – mondta Christoph Schönborn
–, hogy a házassági egység legfőbb szövetségese maga az emberi természet, és
annak természetes vágyai és hajlandóságai.
A bécsi érsek a második szöveget az Amoris
laetitia pasztorális aspektusokat tárgyaló 6. fejezetéből választotta.
A 245. bekezdésben Ferenc pápa azokhoz a szülőkhöz szól, akiknek házassága
válságba került, illetve már különköltöztek vagy elváltak: „A szinódusi
atyák azt is világossá tették, hogy a »különválás vagy a válás ártatlan
áldozatai minden esetben a gyermekek« (Szinódusi jelentés, 2014, 47.). Minden
meggondolás előtt esősorban velük kell törődni, és ezt nem homályosíthatja el
semmiféle érdek vagy célkitűzés. A különvált szülőknek szól a következő
kérésem: »Soha, soha de soha ne tekintsétek a gyermekeket túsznak! Ti sok
nehézség és ok miatt különváltatok, az élet rátok rakta ezt a probatételt, de
ne a gyermekek viseljék e különválás terhét. Ne használjátok őket túszként a
másik féllel szemben! Úgy nőjenek föl, hogy azt hallják: a mama szépen beszél a
papáról, bár nincsenek együtt, és a papa szépen beszél a mamáról. [Katekézis
(2015. május 20.)]« Felelőtlenség rombolni az apa vagy az anya képét azért,
hogy megnyerjék a gyermek érzelmeit, bosszút álljanak vagy védekezzenek, mert
ez a gyermek belső életében károkat okoz és nehezen gyógyítható sebeket üt.”
Az idézet felolvasása után Schönborn bíboros megszakította előadása szövegét, hogy megossza egy személyes emlékét a jelenlévőkkel. Szülei a háború alatt házasodtak össze, házasságuk azonban boldogtalan volt, s végül elváltak. Egy valamire nagyon odafigyeltek: ha bármi konfliktus merült föl például a családi étkezések alkalmával, valamelyikük biztos, hogy jelezte, franciául, hogy csak ők értsék: „Ne a gyerekek előtt!” És nagyon hálás a szüleinek, hogy a sok nehézség ellenére mindig ragaszkodtak ehhez a szabályhoz.
Az idézet felolvasása után Schönborn bíboros megszakította előadása szövegét, hogy megossza egy személyes emlékét a jelenlévőkkel. Szülei a háború alatt házasodtak össze, házasságuk azonban boldogtalan volt, s végül elváltak. Egy valamire nagyon odafigyeltek: ha bármi konfliktus merült föl például a családi étkezések alkalmával, valamelyikük biztos, hogy jelezte, franciául, hogy csak ők értsék: „Ne a gyerekek előtt!” És nagyon hálás a szüleinek, hogy a sok nehézség ellenére mindig ragaszkodtak ehhez a szabályhoz.
„Azt gondolom, ez a szöveg önmagáért beszél –
tért vissza a bíboros előadásához. – Ferenc pápa nem ítéli el a különvált
szülőket. A Szentatya tartózkodik a morális ítéletektől, azonban nem
tartózkodik a nagyon komoly figyelmeztetéstől – úgy hangzik, mint egy felkiáltás,
olaszban háromszor is elismétli: mai, mai, mai! –: „Soha, soha, de soha ne
tekintsétek a gyermekeket túsznak!”
Schönborn bíboros felhívta rá a figyelmet,
nagyon kevés utalás van a szövegben a házastársak közti szexuális intimitás
erkölcsi vonatkozásairól, azonban az Egyház, ők, a papok, a püspökök, vagyis
nem házas klerikusok viszont túl sokat beszéltek eddig a házastársak
szexualitásáról - és túl keveset azokról a sérülésekről, amelyeket a gyermekek
szenvedhetnek el a szülők konfliktusainak következtében.
A házaspár és a család spiritualitását érintő
9. fejezetből a 320. bekezdést emelte ki Schönborn bíboros, melyet rendkívül
fontos tanításnak tart arról, hogy mitől válik sikeressé egy házasság, és mit
nem várhatnak el a partnerek egymástól: „Van egy olyan pont, ahol a
házaspár szeretete eléri a legnagyobb szabadságot, és az egészséges autonómia
helyévé válik: amikor mindegyikük felfedezi, hogy a másik nem az övé, hanem van
egy sokkal fontosabb tulajdonosa, az ő egyedüli Ura. Senki sem tarthat igényt
arra, hogy a szeretett személy legszemélyesebb és legrejtettebb bensőjét
bírtokolja, és egyedül Isten foglalhatja el életének középpontját. (...)”
Ferenc pápa nagyon realista szavai segítenek észrevenni, hogy a házasság mélyen az emberi természetben gyökerezik – fűzte hozzá Schönborn bíboros.
Ferenc pápa nagyon realista szavai segítenek észrevenni, hogy a házasság mélyen az emberi természetben gyökerezik – fűzte hozzá Schönborn bíboros.
„Ez a szövegrész is szinte magáért beszél.
Ferenc pápa mestere annak, hogyan mondjunk el súlyos igazságokat egyszerű
szavakkal. És amit segít nekünk megérteni ebben a nagyszerű dokumentumban, az Amoris
laetitiában, az nem csupán a keresztény házasságra igaz, amely két
megkeresztelt ember szentségi uniója. Nagymértékben igaz bármelyik házasságra.
A lelkigondozás és párok kísérése sokéves tapasztalatából fakad. Meghívás arra,
hogy megismerjük, megéljük és elmélyítsük a »szeretet örömét«.”
* * *
Michael Jackson dublini anglikán érsek
megköszönte a közönségnek, hogy ezt a prózai Michael Jacksont is szívesen
látják, nem csak a zeneit… Az Ószövetségben és az Újszövetségben megjelenő,
változatos körülmények között élő családokat vette sorra, „melyek mindegyikében
ott érezzük Izraelt, a régit és az újat, Isten családját. Mivel tiszteljük a
Szentírást, feltételezzük, hogy mindennek jó vége lesz. A pátriárkák
ábrázolásai azt sugallják számunkra, valaki kézben tartja a dolgokat, hogy
valaki közvetlen kapcsolatban áll az Istennel. Mivel mindezeket általában a
templomban halljuk, mivel az Egyház áldását hordozza, biztosítottnak látjuk a
jó végét.” A gondviselésbe vetett hit sokakban az 1755-ös lisszaboni
földrengéskor rendült meg, ekkor merült föl számos, a modern korra jellemző
kérdés a gondviselést illetően. Michael Jackson felidézte, mit mondott egy
szíriai nő, akivel Jordániában találkozott: a családjából senki sem hitt
Istenben az Iszlám Állam előtt, de miután megmenekültek, mindenki hívővé vált.
„A családi életnek van egy sötét oldala is –
folytatta az érsek –, melynek a létezését el kell ismernünk, mielőtt túlságosan
is túláradóan ölelnénk át a pozitívat mint az egyetlen lehetséges
végkifejletet. A Teremtés könyvében (Ter 28) ott látjuk Jákobot, amint Isten
előtt áll, nem sokkal azután, hogy meggyilkolta testvérét, Ézsaut; Sámuel
könyvében (2Sám 13) megismerjük Támárt, Dávid király lányát, akit megerőszakolt
saját féltestvére, Ámnon; Lukácsnál (Lk 15) pedig két fivért ismerhetünk meg,
egy tékozlót és egy szorgost, és az apát csak az érdekli, hogy a tékozló fiú visszatér-e.
Aztán voltak és vannak rossz keresztény családok is. A családi élet a
Szentírásban is összetett, csak időnként ezt nem érzékeljük a máz alatt, amit
mi magunk tettünk rá. A szövegek szó szerinti olvasásához mindig hozzá kell
gondolnunk Szent Ágoston elvét: bene uti malo, azaz: jóra fordítani a
rosszat – hogy megértsük Isten tetteit, bármilyen haragosan is
teszteli hitünket, és bármilyen kelletlenül fogadjuk is el a végkifejleteit. A
Szentírásbeli családok sem kivételek.”
Az Újszövetség családjaira áttérve Michael
Jackson rámutatott, a család egyre inkább „az Egyház képeként tűnik fel, vagy
eszkatologikus képként, mint Isten országának sejtetése. Megdöbbentő lehet
Jézus reakciója, amikor családja érte megy, hogy hazavigyék, miközben ő tanít
és gyógyít éjjel-nappal. Jézus rámutat a sokaságra, és nagyjából azt közli: Itt
mindenki az én családom… Hol itt a probléma? (Mk 3,31—35). A keresztnél ismét
egy új család formálódik: Mária és János alkotja (Jn 19,26). Ha pedig
megnyomjuk a gyors előretekerés gombot (Fast Forward), pünkösdnél találjuk
magunkat, és az Egyház már egy jóval nagyobb családként formálódik, melyet
sokszínűség, különbség, fejlődés jellemez. Különbség, mert különböző nyelven
beszélnek, de mégis értik egymást. Fejlődés, mert olyan emberek, akiknek addig
nem volt hangjuk, most szóhoz jutnak. Azután pedig ott van a Pál apostol
korabeli közösségek otthonossága, családiassága. I.sz. 70 után pedig egy
vallás, amelynek addig a templom, az áldozat, a zsinagóga és az otthon állt a
középpontjában, átalakul: elkezd az imádság, a közös étkezés rítusa, az étel
otthonaikban való megosztása, a zsinagógabeli ima és olvasás köré szerveződni.
A család központi jelentőségű a modern judaizmusban is.
„Mindezek a szempontok talán segítenek
megérteni a judeo-keresztény tradíció családképét. A korai Egyház azt várta el,
hogy az egyik házastárs keresztény legyen, azt remélték, és azt reméljük, hogy
a házasság missziós lehet: az egész életen át tartó szereteten és tetteken
keresztül, amelyek tanúskodnak a Krisztusban való bensőséges élet erejéről és
sérülékenységéről – szeretetben megosztva valakivel, aki nem keresztény, és
talán soha nem is lesz az.” A „családtagság” gondoskodásra indít, családon
belül és kívül; a család így tanúskodik a világban és a világ számára Istenről,
aki teremt és táplál.
„A spirituális képzelőerővel rendelkezők
számára a trailert (előzetes) a János-evangéliumban helyezték el (10,16): más
juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók… Ez segít dialógust indítani
a más vallásúakkal. Sose felejtsük el, hogy Izrael fiai sokhitű társadalomban
éltek, melynek java része kívül esett az ő kontrolljukon – ez bárki számára
figyelmeztetésként szolgálhat, aki hajlamos a hajdani kereszténység
felértékelésére, „felfújására” – mint egy lufi, amelyet ottfelejtenek egy
születésnap után –, s úgy gondolja, a mindenre feljogosított keresztényeknek
kell uralkodniuk a szekuláris világban.
A családot mindig is változás és folytonosság
jellemezte – hangsúlyozta Jackson anglikán érsek. Ez ad neki erőt. Ugyanakkor
mindannyian, akik benne élünk, amatőrök vagyunk, ha arról van szó, hogyan
építsük és gazdagítsuk a családi életet – ezért is kell előtérbe állítani a
béketűrést és a megbocsátást.
* * *
Mihail Naszonov ortodox pap a házasság ortodox
felfogását mutatta be a jelenlévőknek; ennek lényege, hogy a házasság
szentség – és misztérium. Minden ember tagja egy evilági társadalomnak, és
tagja egy családnak. Senki sem kerülheti el a materiális létezés szükségleteit,
és mindenkinek teljesítenie kell társadalmi kötelezettségeit.
A házastársak nem csak földi kívánságokat
teljesítenek – az örök élet a cél, melyben a házasság is részesül. Egy szentség
átjárót jelent a valódi életbe. Az eucharisztiában, az Isteni Liturgiában –
mely egy misztikus esküvői lakomát idéz fel – tudatosodik bennünk, hogy
kik vagyunk valójában.
A házasság mint szentség a vertikális dimenzió;
emellett természetesen van egy horizontális is: ezen a síkon nyilvánul meg,
hogy a házasság „házi egyház”, a szeretet iskolája minden családtag számára.
* * *
Az utolsó beszélő Zalman S. Lent dublini rabbi,
a Chábád Lubavics hászid mozgalom képviselője volt, aki az anekdoták sora
mellett személyes szülői tapasztalatait is beleszőtte előadásába. Elsőként
elmesélt egy történetet egy kislányról, akit rajzórán megkérdezett a pedagógus,
hogy mit rajzol. S ő azt válaszolta: „Istent.” Mire a tanár: „De Istent senki
nem tudja, hogy néz ki!” A kislány azonban nem jött zavarba: „Na, akkor
mindjárt megtudják!” – felelte.
Mindannyian vágyunk rá, hogy Isten és a
spiritualitás aktívan jelen legyen életünkben, gyerekeink életében. Vajon van-e
valami könnyű módja ennek a mai világban, amikor a gyerekeinket élénk
vizualitás és instant kommunikáció veszi körül minden irányból? A mai világban,
ahol mintha mindenki boldog lenne. Hogyan biztosítsuk, hogy Isten ne maradjon
ki a képből, csak azért, mert nincs fönt Facebookon?
A hagyományos zsidó tanítás szerint hárman
kellenek egy új élet létrehozásához: az apa, az anya – és Isten. A gyermekben
tud az ember legközelebb kerülni Isten teremtő erejéhez; valamit lérehozni a
semmiből, egy fizikai testet, melyben lélek is van. És Isten nem véletlenül
választja ki pont azt a két szülőt a kincs fogadására.
A judaizmus szerint a gyermekek nem a mieink –
Isten ránk bízta őket. A kicsik úgy élik meg, körülöttük forog a világ – és ez
talán nem is baj, jó, ha megtapasztaljuk, hogy számítunk, hogy fontosak
vagyunk.
A tizenévesekkel kapcsolatban először egy Mark
Twain-anekdotát mesélt el a rabbi: „Amikor 14 éves voltam, megdöbbentett apám
ostobasága. Amikor pedig 21 lettem, elképedtem, mennyit fejlődött az elmúlt hét
évben!”
A tizenévesek tesztelnek minket, próbálgatják
az érzékeny pontjainkat („push the buttons”), ki akarják kényszeríteni belőlünk
az „igen”-eket az őrült terveikre. Amikor felülünk a hullámvasútra, és
beszíjaznak minket, nekünk is az az első dolgunk, hogy megnyomjuk az elénk
eresztett korlátot, hogy rendben működik-e, hogy tényleg biztonságban
vagyunk-e... Ezt szeretnék tudni tizenéves gyerekeink is.
A péntek este, a sabbat bejövetelének
megünneplése különlegesen fontos egy zsidó családban, de sok kamasz nem
kifejezetten szeretne péntek este otthon ülni. Egy baráti családban ez állandó
vitát jelentett, azonban nemrégiben azt mondta nekik az azóta már 30 körüli
gyerekük: köszönöm azokat a péntek estéket, gyönyörű emlékek; mi is így akarjuk
majd nevelni a gyerekeinket.
A gond az, ha akkor akarjuk elkezdeni a
nevelést, amikor már kamaszkorba lépett a gyerek. „12 évvel elkéstél” – mondta
egy rabbi egy problémás 13 éves gyerek szüleinek.
Zalman S. Lent beszélt arról a szenvedélyről és
lelkesedésről, amellyel a kisgyerekek viszonyulnak az élethez – ami meg kell
hogy maradjon bennük! Vannak családok, akik a legzordabb időjárásban is
elhatolnak a stadionig, hogy kedvenc csapatuknak szurkolhassanak – de minimális
eső is visszatartja őket attól, hogy részt vegyenek a szombat reggeli imán. Ez
hat arra is, hogy a gyerekeik milyen lelkesek lesznek majd később, ha fociról,
illetve ha imáról lesz szó...
A mai fiataloknak eddig precedens nélküli
kihívásokkal kell szembesülniük. Régen átvittük a gyerekeket az út túloldalára,
nehogy valami csúnyát lássanak, ma pedig kicsi koruktól a rettenet teljes
spektrumával szembesülnek az interneten; ma ezeket a borzalmakat odaadjuk nekik
szülinapi ajándékként.
És még ha ignoráljuk is az interneten áradó
sokkoló erőszakot és a szexuális jellegű tartalmakat, akkor is ott van a
kortárs csoport ijesztő mértékű hatása („peer-pressure”) és a „bullying”
(megfélemlítés, terrorizálás). A mai fiatalok nagyon vágynak a szeretetre,
elfogadásra; bármit megtennének érte, hogy társaik elfogadják őket. Otthon kell
mindezt ellensúlyozni, éreztetni velük a feltétel nélküli szeretetünket, és
rezilienciát (stressztűrő képességet) tanítani nekik – erre nagy szükségük van
a mai gyűlölködő, valójában „nem-közösségi” médiától meghatározott világban.
Sokat segít a hit, a spiritualitás, a hit Isten életükre vonatkozó tervében.
Tudniuk kell, hogy soha nincsenek egyedül, soha nem maradnak magukra. Értékes
teremtmények egyedi küldetéssel, amit senki más nem tud teljesíteni.
A judaizmusban az otthon „minitemplom”;
biztonágos hely a világban. Az otthon békéje pedig a férjen és a feleségen
múlik, és ők adják a példát gyerekeiknek a szeretetteljes párkapcsolatra. A
rabbi megemlítette azt az öreg házaspárt, akik elmentek az orvoshoz, és ott a
férj azt mondta: „A feleségem lába fáj nekünk...”
Isten része kell hogy legyen a házasságnak
ahhoz, hogy tovább tartson, mint az esküvői torta. A legszentebb hely a
judaizmus szerint nem feltétlen a zsinagóga, hanem a családi otthon; számos
vallási hagyomány kötődik hozzá. Ahogy otthon cselekszünk, abból alakul ki a
gyermekeink identitása.
Egyszer állítólag Einstein elveszítette a
vonatjegyét, a kalauz egy ideig várt, amíg keresgélt, majd azt mondta, „Hagyja
csak, nem kell, tudom, ki maga!” Később megint arra járt, és látta, hogy
Einstein még mindig keresgél. Megint próbálta megnyugtatni, hogy de hát tudja,
ki ő, mire Einstein: „Én is tudom, ki vagyok, de azt is tudni szeretném, hová
is megyek!”
A Genezisben Isten azt
kérdezi: „Hol vagy?” Miért kérdezi, mikor nagyon jól tudja, hol vannak? Egyik
lehetséges válasz szerint azért, mert ez az eredetiben egyszavas kérdés
hallatszik mindennap az égből, minden ember felé: Hol vagy? Hol tartasz az életedben?
Hogy állsz a lelkeddel? Mit értél el ma? Ezt a kérdést kellene mindennap
meghallanunk.
Sérülést és fájdalmat okoztam, amikor nagy probléma merült fel a házasságomban hét hónappal ezelőtt, köztem és a férjem között. annyira szörnyű, hogy bírósághoz fordította az ügyet válás céljából. Azt mondta, hogy soha többé nem akar velem maradni, és többé nem szeret. Tehát becsomagolta a házból, és engem és a gyerekeimet komoly fájdalmaknak vetette alá. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy visszakerüljek egy csomó koldulás után, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy döntését meghozta, és soha többé nem akar látni engem. Tehát egy este, amikor visszatértem a munkából, találkoztam egy régi barátommal, aki megkérdezte a férjemről. Tehát mindent elmagyaráztam neki, így azt mondta, hogy az egyetlen módja annak, hogy visszaszerezzem a férjem, az a DrIgbinovia nevű helyesírási szavazat meglátogatása, mert ez valóban neki is működött. Tehát soha nem hittem a helyesírásban, de nem volt más választásom, mint követni az ő tanácsát. Aztán megadta nekem az általam meglátogatott helyesírási e-mail címet: doctorigbinovia93@gmail.com. Tehát másnap reggel e-mailt küldtem a megadott címre, és a helyesírási követelmények biztosítják, hogy a férjemet két nap múlva vissza fogom hozni. Milyen fantasztikus nyilatkozat !! Soha nem gondoltam, hogy beszélt velem és mindent elmondott nekem. Aztán másnap reggel, oly meglepően, hogy a férjem, aki nem hívott fel az elmúlt 7 hónapban, felhívott, hogy bejelentse, hogy visszatér. Milyen csodálatos!! Tehát az volt, hogy ugyanazon a napon visszatért nagy szeretettel és örömmel, és elnézést kért a hibáért és a fájdalomért, amelyet nekem és gyermekeinknek okozott. A nap óta a kapcsolataink erősebbek voltak, mint korábban, DrIgbinovia segítségével. Tehát konzultálunk veled, ha bármilyen probléma merül fel vele a kapcsolatfelvétel során, 100% -os garanciát adom, hogy ő segít, és hívja, vagy adja hozzá a Whats-app-on: +2348144480786, nagyon nagy köszönet Drigbinovia-nak ..!
VálaszTörlés