Évközi huszonötödik hét szerdája
A
tizenkét apostolról Lukács evangéliumában először kiválasztásukkor olvashatunk
(vö. Lk 6,12-16). Ezt követően akkor találkozunk velük testületileg, amikor
Jézus tanító útja során kíséretében vannak (vö. Lk 8,1), vele járják a
városokat és falvakat, hogy hallgassák az evangéliumot, amelynek majd egyszer
ők is hirdetői lesznek. Harmadszor akkor szerepelnek, amikor küldetést kapnak
Mesterüktől, ezt olvassuk a mai napon. Most olyan küldetést kapnak, amelyet
Jézus földi tevékenysége alatt kell teljesíteniük. Jézus nem csak megbízatást ad
nekik, hanem hatalmat is annak teljesítéséhez. Tehát mind a küldetés, mind a
teljesítéshez szükséges erő is Krisztustól származik. A küldöttek nem a maguk
erejéből, hanem a Jézustól kapott erő és hatalom birtokában képesek az ördögök
kiűzésére és a betegek gyógyítására. Szolgálatuk csak akkor hozhat eredményt,
ha Jézus nevében hirdetik az örömhírt és az ő nevében gyógyítják meg a
betegeket. Ez a tény a Mester, mint küldetést adó és a tanítványok, mint
küldöttek szoros kapcsolatát, egységét jelzi.
Bár a mostani küldetés alkalmával nincs utalás arra, hogy Jézus mennybemenetelekor újabb küldetést kapnak az apostolok, mégis világos számunkra, hogy ez utóbbi fényében fogalmazódnak meg a küldöttekkel szembeni elvárások. A küldetéshez nincs szükség semmi másra, csak a Krisztustól kapott tanításra és hatalomra.
© Horváth István Sándor
Bár a mostani küldetés alkalmával nincs utalás arra, hogy Jézus mennybemenetelekor újabb küldetést kapnak az apostolok, mégis világos számunkra, hogy ez utóbbi fényében fogalmazódnak meg a küldöttekkel szembeni elvárások. A küldetéshez nincs szükség semmi másra, csak a Krisztustól kapott tanításra és hatalomra.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése