Évközi huszonötödik hét keddje

Évközi huszonötödik hét keddje

Az Isten szavának hatását, működését bemutató részt Jézus családjának érkezése zárja le, ezt olvashatjuk a mai evangéliumi részben. A rokonság fellépése alkalmat ad Jézusnak arra, hogy kijelentse: nem a vér szerinti rokonság, a származás vagy más földi kötelék alapozza meg a vele való kapcsolatot és a tanítványi életet, hanem Isten igéjének készséges hallgatása és az elfogadott igazság tettekre váltása. Ezért mondja a mi Urunk: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” Ezt az általános érvényű kijelentést helytelen volna a családi kapcsolatok megtagadásaként vagy a rokonságtól való elzárkózásként értelmezni, hiszen nyilvánvalóan nem erre utal.
A mondás valójában meghívást jelent. Isten szava ugyanis új közösséget teremt, a Krisztushoz tartozók új közösségét. E közösségbe meghívást kapnak mindazok, akikhez eljut az örömhír, és ők azzal fejezik ki, hogy e közösséghez akarnak tartozni, hogy életükben megvalósítják, tettekre váltják azt.
Szívesen hallgatom-e az Úr tanítását? Örömöt jelent-e számomra az, hogy Krisztus szavát hallgathatom? Törekszem-e a megismert tanítás egyre jobb megértésére? Felismerem-e benne az örök életre, az üdvösségre vezető igazságot? Törekszem-e az evangélium szerinti életre?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk! Add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.