2017. július 21., péntek

Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje, Irgalmazz nekünk!



Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Irgalmazz nekünk!



Aki Jézussal járja útját, annak a törvénye Krisztus! Ne írja felül semmi Jézus Krisztus tanítását! De ahhoz jól kell ismernem, és értenem szavait. Hogy érthessem, ahhoz Vele kell közösségben járnom. Nehogy Őt akarjam arra ráncigálni, amerre én akarok menni, mert az úgy sem fog sikerülni. Másrészt, én leszek az, aki megtévesztem magam.
Nézzük csak meg e gondolatok fényében az Eucharisztia tiszteletünket. Mennyiben valljuk, hisszük annak szentségi voltát, vagy mennyire vált az áldozás, és a szentségi átváltoztatás olyan emberi természetünk részévé, mint például a mosakodás? Szokás, egyszerűen kultikus élmény, vagy hitvallásunk megnyilvánulása?
A mai példabeszédben nagyon lecsupaszítva, nagyon leegyszerűsítve mintha erről volna szó: mennyire vagyunk szokásaink rabjai, és mennyire engedjük meg számunkra, és közösségünk számára azt, hogy az értékek megőrizzék a maguk fajsúlyát, méltóságát, a maguk eredeti voltában. Bizony, ez azon múlik, hogy én, az Ember, mennyire vagyok képes felülemelkedni azon, ami külsőség. Illetve, mennyire vagyok képes elvonatkoztatni attól, hogy szerepeket játszok, illetve az állandó megújulásom felett éberen őrködöm.
Állandóan vissza kell csatolnom éppen ezért Krisztushoz! A bűnbánat szentsége is, ha nem ezt a feladatot tölti be, és nincs összefüggésben az Eucharisztia csodálatával, tiszteletével, Krisztus bennem való jelenlétével, akkor kiüresedetté lesz, elértéktelenedik.
A papság, szerintem egyik lényeges feladata pontosan ez volna, hogy a tartalom felett őrködjön, a szentségi hatalmat éberen vigyázza, és ébren tartsa bennünk. Nekünk szükségünk van a figyelmeztetésre, a segítségre, a kontrollra. Könnyen beleveszünk pillanatnyi érdekeinkbe, és megengedjük magunknak, hogy a lényeget elveszítsük a szemünk elől.
Lássuk be, hogy fegyelmezetlenek vagyunk. Éppen ezért baj az, ha a papság is fegyelmezetlenné lesz, ha nem képes betölteni pásztori küldetését, aki terelgetni képes Isten nyáját.
Na, de nem a papságon akarom elverni a port, és nem is rajtuk akarom számon kérni emberi gyengeséginket. Inkább arra gondolok, hogy, mert emberek vagyunk, egymástól kell elfogadnunk a kontrollt, és tudnunk kell elfogadnunk azt, hogy kontrollra szükségünk van!
Egyetlen személyhez, Krisztushoz kapcsolódni, hozzá igazodnunk sem könnyű, kontroll nélkül!
Ebben a mai példabeszédben a tanulság az a számomra, ami Jézus szavaiban, végső, jól ismert, szlogenné lett kijelentésében mélyen meghúzódik: „Irgalmat akarok és nem áldozatot” Semmit se ítéljek meg, vagyis ne feszítsek keresztre senkit, amíg meg nem értem a lelki indíttatását! Miből fakad a tett, milyen érték, vagy érték hiány van a tettek mögött?
Feltételezve a jó szándékot, tisztáznom kell ok és okozat közötti összefüggéseket!
Isten bölcsességét kérem a magam számára, hogy tévedéseimből mindig vissza tudjak találni Krisztushoz, és tévedéseimet fel tudjam vállalni mások előtt is! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése