2017. július 19., szerda

Évközi tizenötödik hét szerdája



Évközi tizenötödik hét szerdája


Beszédének utolsó részében Jézus a mennyei Atyát magasztalja azért, hogy isteni életének titkait feltárta az emberek előtt. Ezt a titkot emberi gondolkodásunkkal nem volnánk képesek sohasem megérteni vagy kikövetkeztetni. A kinyilatkoztatás azt jelenti, hogy Isten bemutatkozik nekünk, feltárja előttünk életét, elmondja, hogy ki ő valójában, megismerteti velünk önmagát. A világ és benne az ember teremtése a kinyilatkoztatás része. Isten szeretetből és a szeretet gyakorlására teremtette az embert. Szintén a kinyilatkoztatás része, hogy Isten parancsokat, törvényeket ad az embernek, hogy az élet és az igazság útján járjon. A parancsok arról tanúskodnak, hogy Isten útmutatást ad nekünk, hogy ne térjünk le az üdvösség útjáról. Isten nagy cselekedetei a történelem folyamán szintén arról tanúskodnak, hogy mindig számíthatunk jóságára és gondviselésére.
Az isteni kinyilatkoztatás Jézus Krisztus személyében éri el a tetőpontját, aki emberré lesz, hogy még közelebb kerüljön hozzánk, s ezáltal megismerjük őt. Jézus az, aki a legtöbbet árul el Isten titkából személyével, szavaival és cselekedeteivel. Küldetésének azt tartja, hogy megismertesse velünk, emberekkel az igaz Istent. Azt hirdeti, hogy Isten mindig szeret minket, megbocsát nekünk, mert az örök üdvösségünket akarja. Ha meg akarom ismerni Istent, az ő szeretetét és irgalmát, akkor mindenekelőtt Jézust kell megismernem.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Istenünk, azt kívánod, hogy kiegyensúlyozott, megérlelődött emberek legyünk, akiknél a befejezés gondolatának békéje még alakítólag hat ránk és az emberekkel való kapcsolatainkra. Segíts rajtunk, Urunk, hogy az öregedés napjaiban is jól használjuk ki időnket, lehiggadva és bölcsen cselekedjünk, nagyvonalúak és jóságosak maradjunk, és bizakodással tekintsünk a túlvilágban való beteljesedésre. Ajándékozd meg életünket az utolsó napig is tartalommal és vonzó értékekkel.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése