2017. július 20., csütörtök

Évközi tizenötödik hét csütörtökje



Évközi tizenötödik hét csütörtökje


„Tanuljatok tőlem!” – olvassuk Jézus kijelentését, felszólítását a mai evangéliumban. Mire vonatkozik kijelentése? Mit érdemes tőle megtanulnunk? Az Úr kortársai gyorsan észrevették, hogy a falvakat és városokat járó Jézus nagyhatású tanító volt, akire odafigyeltek az emberek. Tanításában különleges hatalom rejlett, amely isteni származását jelezte. Szavainak olyan ereje volt, amely felülmúlt minden emberi bölcsességet, s amelynek nem tudtak ellentmondani. Jogosan állítják róla az evangélisták, hogy másként tanított, mint a hivatalos tanítók és törvénytudók. Jézus ugyanis nem elvont igazságokat közölt az emberekkel, hanem a mennyei Atya szeretetének titkát igyekezett feltárni. Tanítványai és az egyszerű nép egyaránt csodálattal hallgatják és szavaiból felismerik egy új élet lehetőségét.
Nem csupán tanítására és annak mondanivalójára érdemes odafigyelnünk, hanem egész életmódját érdemes megtanulnunk. Az emberekkel való magatartása, türelme, szelídsége, alázata, engedelmessége, állandó Istenre, azaz a mennyei Atyára figyelése, megbocsátó irgalma mind-mind tananyag számunkra. Olyan tananyag, amelyet életünk végéig tanulhatunk. A Krisztusról szóló ismeretek megtanulásánál is fontosabb a krisztusi életforma megtanulása, elsajátítása.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts megismerni a szenvedés értelmét és értékét. Te tudod, hogy félek tőle, s minden ember így van vele. Jó órákban, mikor közelségedet érzem, mindenre kész vagyok, erősnek érzem magam, és igent tudok mondani a kereszthordozásra. Néha az is eszembe jut: kérnem kell téged, hogy küldj szenvedéseket, hogy hozzád hasonló lehessek. Érzem lelkem mélyén, hogy a szenvedés drága ajándék, a te szereteted felbecsülhetetlen kincse.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése