Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,

Irgalmazz nekünk!

Tegnap, a pásztói Mária szobrok könnyezése kapcsán feltettem a kérdést, Istennek és Máriának: mit akartok közölni velünk, tudtunkra adni? Miért sír Mária, pontosan ott, ahol áll az a két szerény Mária szobor (egy helyen a kettő!), és miért pont most? Mi dolgunk, nekünk, akik erről tudomást szerzünk, akiket e történés nem hagy nyugton, akik úgy véljük, hogy e történés mellett nem mehetünk el?

Azt nem gondolom, hogy oda kellene futnom, és meggyőződni a magam szemével, hiszen a történést el tudom képzelni, a fotók és videók már keringenek a világban, és hiszem, hogy az, aki látta igazat mond. Engem éppen ezért az érdekel, mi ezzel az üzenet, számomra, számunkra?

Pásztó a Váci egyházmegye területén fekszik, a „város a Nyugati-Mátra lábánál, a Zagyva-folyó és a Kövecses-patak által határolt dombháton települt” (Pásztó város honlapjáról). A 21-es út mellett találjuk Pásztót, Hatvan felől, Mátraverebély előtt.

A Szentlélek templom egyben a temetőkápolna is, mely a Fő út mellet van, a Földhivatallal szemben.

A csodák bennünk élnek, általunk lesznek csodává a dolgok. Hiszen Isten számára, minden isteni természetének a része. Azok a jelek, melyek feltűnnek a számunkra, emberi mivoltunkban rá magyarázatot nem találunk, mi nevezzük el azt a jelenséget csodának. Voltaképpen Isten üzen jelei által az Embernek – akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett, ráadásul, hogy vele közösségben teremtsen, és vigye végbe szándékát (!) -, hogy elterelje figyelmünket önmagunkról, arra, ami Isten számára fontos, és szükséges az Isten országának építése, valamint az emberi faj üdvössége miatt! Hiszen, Isten az Úr, a felséges hatalom az övé, az Ember ebben csak intézője, közreműködője lehet.

A fenti összefüggésekbe lép be a mai evangélium. Melyben válaszát vélem Istennek megtalálni! Mert Mária által is, Isten üzenete próbál bennünket jó útra vezetni. Mária, az Istenanya az az ember, kit a világ közbenjárójának választ, elfogad, így különösen a mi Magyar népünk is. Hát akkor, ne csodálkozzunk azon, ha közbenjárásunk oda-vissza működik: mi kérjük Mária segítségét, és Ő abban segít bennünket, hogy istenesebb életre jussunk. Hiszen Isten is csak úgy tud könyörülni az Emberen, ha az Emberben látja a jóra való hajlandóságát. Isten nem akar, nem tud, és nem is lépheti meg helyettünk azt a lépést, amit nekünk, a ránk ruházott szabad akaratunkkal kell megtennünk, ahhoz, hogy Isten kegyelme, irgalmassága kiáradhasson, és érvényre juthasson.

Ahogy említettem, Pásztó csupán egy ugrásra van Mátraverebélytől, ahol a Ferencesek lelki központja van, és neves, felkapott Mária kegyhely! Talán túlon túl felkapott, túl hangos, túlzottan is a magunkévá alakítottuk, és túlságosan is elvilágiasodott értékelvűvé lett Mátraverebély, ahol Mária anyai gondoskodására már oda sem figyelünk, hiszen annyira ünnepivé tettük; annyira idegenné lett Mária szerénységétől, szelídségétől, és csendes alázatától, hogy úgy látja ott már nem képes kapcsolatra lépni emberrel. Keresett Mária magának a közelben egy szerényebb zugot, ahol észreveszik, ha szól hozzánk!

A kérdés az marad számomra, hogy Mária bennünket, Magyarokat, minden Magyart akar figyelmeztetni - most, készülve az Eucharisztikus Világtalálkozóra – felelősségünkre, arra, hogy hitünkre rátalálva, eszközeivé lehessünk Isten szándékának, Európa lelki megújulására. Vagy Pásztónak, és a térségnek – Mátraverebély Szentkút gazdáinak és zarándokainak - akar valami ehhez hasonló üzenetet továbbítani Istentől?

Én, magamra veszem a szándékot mindenesetre: meg kell újulnom, bűnbánatban, mindennapi megtéréseim által kell új emberré lennem! Eszközévé lenni Isten szándékának, hittel, elkötelezettséggel, állhatatossággal, és Isten örömhírének terjesztésével! „Mert a csodák, amelyek benned történtek, már régen bűnbánatra kellett volna, hogy elvezessenek téged! A csodák, melyek benned történtek, ha megtérésre vezetnek, bizony megmaradnál mindörökre!”

Jöjj, Szentlélek! Világosítsd meg elmémet, hogy felismerjem parancsaidat; erősítsd meg szívemet az ellenség csapdái ellen; lobbantsd lángra az akaratomat… Meghallottam hangodat, és nem akarok hajthatatlan lenni és ellenállni, mondván, hogy „majd később…”, „majd holnap”. Nunc coepi! Most kezdem el! Hiszen talán nem is lesz számomra holnap.

Ó, igazság és bölcsesség Lelke, megértés és jótanács Lelke, öröm és béke Lelke! Azt akarom, amit Te akarsz. Azért akarom, mert Te akarod; úgy akarom, ahogy Te akarod; akkor akarom, amikor Te akarod. (Szent Josemaría Escrivá de Balaguer, az Opus Dei alapítójának imája) Ámen