Nagyböjt negyedik hét szombatja

Nagyböjt negyedik hét szombatja

Ember így még nem beszélt! – mondják a farizeusoknak a szolgák visszatérve, akiket azért küldtek, hogy elfogják Jézust. Megjegyzésüket kritikaként is minősíthették az írástudók, azaz ők nem tudnak olyan hatással beszélni a néphez, mint Jézus. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy Jézus csak a szavak embere, aki szép beszédeivel lenyűgözi az egyszerű embereket, de a tanult írástudók nem hatódnak meg szavaitól. Kétségtelen, hogy Jézus jól, néha keményen, máskor irgalommal és jóságosan beszél. Vannak, akik elfogadják tanítását, de olyanokról is olvashatunk az evangéliumokban, akik elutasítják azt. Szavainak ereje és hatása azonban nem azok szépségében, hanem a tanítás igazságában rejlik. Sőt, szavai és cselekedetei nem választhatók el egymástól, mert egységet alkotnak. A szó és a tett egysége Isten országának megvalósulásáról, az üdvösségről tanúskodik.
A mai szövegrészlet bemutatja az írástudók ellenállását. Azt gondolják magukról, hogy egyedül ők értenek a tanításhoz, a törvénymagyarázathoz. Lenézik az egyszerű népet, amely megítélésük szerint nem ismeri a törvényeket. A törvények említése jól jön Nikodémusnak, aki arra hivatkozik, hogy Jézussal szemben is törvényesen kell eljárni, de szavai még jobban felszítják az indulatokat. Aki előítéletekkel közeledik Jézushoz, abban nem hit, hanem indulat és ellenszenv ébred.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.