Himnusz CCCCLXXXVIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Zengd, ó, nyelv, a győzedelmet,

mely dicső harc vége lett,

s a keresztnek szent jeléről

mondj dicsérő éneket;

ilyen hősi áldozattal

csak Megváltónk győzhetett.

Szánta Isten, hogy kísértve

vétkeztek az ősszülők,

mert az átkos alma révén

csak halálra leltek ők,

s Fát jelölt ki, mely a másik

fának átkát oldja föl.

Üdvösségünk drága művét

rend kívánta, szent, örök,

hogy okosság nyerjen harcot

százfortélyú rossz fölött:

onnan jöjjön gyógyulás is,

hol sebet a bűn ütött.

Mikor hát a szent időnek

teljessége ránk köszönt,

küldetett az égi várból

ama drága Egyszülött,

és a tiszta szűzi méhben

testruhába öltözött.

Harminc éve már lepergett,

földi élte ennyi csak;

kínhalála küldetés volt,

önként vállalt áldozat:

ő a Bárány, kit magasba

a keresztfa felmutat.

Jézust, Atyját és a Lelket

szent himnuszunk zengje meg,

Hármas-Egynek dicsőségét

énekeljék mindenek,

mert az ő nagy kegyességük

a világnak üdve lett! Ámen.