2017. március 28., kedd

Nem keresztény embertársaink is a jó úton járjanak! Add meg Urunk!



Nem keresztény embertársaink is a jó úton járjanak!
Add meg Urunk!


Elvonatkoztatok a zsidóktól, de még a meggyógyítottól is! Egyedül Jézusra figyelek. Mert Jézus sem figyelt senki másra, csak arra, hogy tegye azt, ami az Atyától az Ő feladata, vagy, pontosabban: kijelölt útja volt. Nem mindig tettem így életemben. Mert az egóm nem engedett teret annak, hogy arra figyeljek, hogy mi az én utam. Én akartam a magam útját biztosnak tudni, irányítani. Magamban voltam biztos, és nem abban, hogy Isten útján kell járnom, mely az életre akar elvezetni, és életet akar adni általam mások számára is.
Jézusnak mi dolga volt e gyógyítás által? Személyes dolga volt talán? Vagy üzenni akart Isten Jézus által a világnak? Ma is üzenete van ennek az eseménynek a világ számára?
Ma nem olvassuk e történet végét, amikor Jézus megszólal. Pedig, ha kérdéseimet felteszem, akkor a kérdéseimre a válasz lehet, hogy pontosan Jézus megjegyzésében van: „Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«” [Jn 5,17]
Ez a megjegyzés számomra azt jelenti, hogy az idő nem telik el úgy, hogy abban ne legyen jelen az Atya Isten teremtő akarata, munkálkodása, cselekvő jelenléte!
Ilyen módon, a mában is üzenete van ennek az eseménynek! Számomra, számunkra, a világ számára. Persze, akik hiszik Istent, az élőt, a személyest, Aki Lélek és Élet!
A történet a pillanat eseménye volt, ami megtörtént, de annak az embernek a megtérésére volt alkalmas, vagy sem. De az, ami Jézus tettét minősíti és a hozzá fűzött megjegyzése, az személy felett álló, és a Szentlélek erejével ma is jelenvalóság! Ma hangzik el, és ma vagyunk mi magunk tanúi, egyben cselekvői – vagy sem – Isten ma is zajló munkálkodásának. És ebben van jelentősége annak, hogy én milyen alapállással vagyok, állok benne Isten jelenlétében? Megengedőn, vagy megakadályozva, gátat vetve szándékának?
Akkor amikor azt mondom, hogy lelkem áld az Urat, imád, és dicsőítsd, akkor ezek arra valók, hogy én bele tudjak helyezkedni az Ő jelenvalóságába, kiszakítva erőnek erejével magamat a világ zajos és erőszakos rám erőltetett hatalmaskodásából. Nem akarom a világot szolgálni úgy, hogy Istent megtagadjam, eltakarjam, vagy megakadályozzam tudatos jelenlétét, cselekvő teremtő szándékát, mely országának építésére irányul!
Akkor lehetek keresztény, ha ezt sikerül képviselnem, megtennem, megengednem! Teremtő Isten! Szentlelkedet hívom segítségül, most és mindenkor, hogy életem Téged szolgáljon, Téged nevesítsen, a Te eszközödként lehessen jelen ott, ahol általam akarsz cselekvő lenni! Mert nem az a dolgom, hogy magamat megmentsem, hanem az, hogy szándékod teljesüljön a világban! Rád bízva megmentésemet, melyet, ha ajándékul kaphatok, Tőled, én boldoggá leszek! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése