Nem keresztény
embertársaink is a jó úton járjanak!
Add meg Urunk!
Add meg Urunk!
Elvonatkoztatok
a zsidóktól, de még a meggyógyítottól is! Egyedül Jézusra figyelek. Mert Jézus
sem figyelt senki másra, csak arra, hogy tegye azt, ami az Atyától az Ő
feladata, vagy, pontosabban: kijelölt útja volt. Nem mindig tettem így
életemben. Mert az egóm nem engedett teret annak, hogy arra figyeljek, hogy mi
az én utam. Én akartam a magam útját biztosnak tudni, irányítani. Magamban
voltam biztos, és nem abban, hogy Isten útján kell járnom, mely az életre akar
elvezetni, és életet akar adni általam mások számára is.
Jézusnak
mi dolga volt e gyógyítás által? Személyes dolga volt talán? Vagy üzenni akart
Isten Jézus által a világnak? Ma is üzenete van ennek az eseménynek a világ
számára?
Ma nem
olvassuk e történet végét, amikor Jézus megszólal. Pedig, ha kérdéseimet
felteszem, akkor a kérdéseimre a válasz lehet, hogy pontosan Jézus
megjegyzésében van: „Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig
munkálkodik, és én is munkálkodom.«” [Jn 5,17]
Ez a
megjegyzés számomra azt jelenti, hogy az idő nem telik el úgy, hogy abban ne
legyen jelen az Atya Isten teremtő akarata, munkálkodása, cselekvő jelenléte!
Ilyen
módon, a mában is üzenete van ennek az eseménynek! Számomra, számunkra, a világ
számára. Persze, akik hiszik Istent, az élőt, a személyest, Aki Lélek és Élet!
A
történet a pillanat eseménye volt, ami megtörtént, de annak az embernek a
megtérésére volt alkalmas, vagy sem. De az, ami Jézus tettét minősíti és a
hozzá fűzött megjegyzése, az személy felett álló, és a Szentlélek erejével ma
is jelenvalóság! Ma hangzik el, és ma vagyunk mi magunk tanúi, egyben cselekvői
– vagy sem – Isten ma is zajló munkálkodásának. És ebben van jelentősége annak,
hogy én milyen alapállással vagyok, állok benne Isten jelenlétében? Megengedőn,
vagy megakadályozva, gátat vetve szándékának?
Akkor amikor
azt mondom, hogy lelkem áld az Urat, imád, és dicsőítsd, akkor ezek arra valók,
hogy én bele tudjak helyezkedni az Ő jelenvalóságába, kiszakítva erőnek
erejével magamat a világ zajos és erőszakos rám erőltetett hatalmaskodásából.
Nem akarom a világot szolgálni úgy, hogy Istent megtagadjam, eltakarjam, vagy
megakadályozzam tudatos jelenlétét, cselekvő teremtő szándékát, mely országának
építésére irányul!
Akkor
lehetek keresztény, ha ezt sikerül képviselnem, megtennem, megengednem! Teremtő
Isten! Szentlelkedet hívom segítségül, most és mindenkor, hogy életem Téged
szolgáljon, Téged nevesítsen, a Te eszközödként lehessen jelen ott, ahol
általam akarsz cselekvő lenni! Mert nem az a dolgom, hogy magamat megmentsem,
hanem az, hogy szándékod teljesüljön a világban! Rád bízva megmentésemet,
melyet, ha ajándékul kaphatok, Tőled, én boldoggá leszek! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése