Éljünk úgy, mint a keresztségben kapott világosság gyermekei – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Rómában
is fiatalok köszöntik
Bízzuk
magunkat Jézusra, a „világ világosságára” és forduljunk el a hamis fényektől,
amelyek eltávolítanak bennünket felebarátainktól – hangzott Ferenc pápa
buzdítása vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében. A
pápa köszönetét fejezte ki a milánóiaknak azért a rendkívüli fogadtatásért,
amelyben szombaton részesítették az ambroziánus főegyházmegyében tett
látogatásakor. „Otthon éreztem magam” – mondta többek között a Szentatya.
Jézus
kinyilvánítja magát, mint a „világ világossága”
Az
Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében nagyböjt negyedik vasárnapjának
evangéliumi szakaszát elemezte, amely a vakon született meggyógyításáról szól.
Krisztus egy jelképes rítus végrehajtásával adja vissza látását a vakon
született férfinak: „a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak
szemére kente”. Ezután Jézus megparancsolta neki, hogy mosakodjon meg a Siloe
tavában. A férfi odament a tóhoz, megmosakodott és visszanyerte szeme világát.
Születésétől kezdve vak volt. Jézus ezzel a csodával nyilvánítja ki magát,
mégpedig úgy, mint a világ világossága. A születésétől fogva vak férfi
mindnyájunkat képvisel, akik azért lettünk teremtve, hogy megismerjük Istent,
de a bűn miatt vakok vagyunk. Mindnyájunknak szükségünk van új világosságra: a
hit világosságára, amelyet Jézus adott nekünk.
A
keresztség eljuttatott mindnyájunkat az igazi világosságra
Valóban,
az evangéliumi vak visszanyerve látását megnyílik Krisztus misztériumának.
Jézus megkérdezi tőle: „Hiszel az Emberfiában?” „Ki az, Uram – kérdezte az
ember –, hogy higgyek benne?” „De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” Erre
felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte”.
Mi is
sötétben botorkálunk, ha nem fogadjuk be Krisztus világosságát
Ez az
epizód arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk Krisztusba, Isten Fiába
vetett hitünkről és ugyanakkor utal a keresztségre is, amely a hit első
szentsége: az a szentség, amely eljuttat bennünket a világosságra a víz és a
Szentlélek általi újjászületés révén, mint ahogy a született vakkal történt,
akinek kinyílt a szeme, miután megmosakodott a Siloe tó vizében. A vakon
született és meggyógyított férfi minket képvisel, amikor nem vesszük észre,
hogy Jézus a világosság, a „világ világossága”, amikor másfelé tekintünk,
amikor inkább apró fényecskékre bízzuk magunkat, amikor a sötétben botorkálunk.
Az a tény, hogy a vaknak nincs neve, hozzásegít bennünket, hogy saját arcunk
visszatükröződését lássuk meg benne, a mi nevünkkel az ő történetében. Minket
is „megvilágosított” Krisztus a keresztségben, tehát arra kaptunk meghívást,
hogy a világosság gyermekeiként viselkedjünk.
Életünket
az isteni világosság fényében változtassuk meg
Ez pedig
azt igényli, hogy gyökeresen megváltoztassuk gondolkodásmódunkat, az embereket
és dolgokat egy másik, az Istentől jövő értékrend szerint ítéljük meg. A
keresztség szentsége azt igényli, hogy úgy éljünk, mint a világosság gyermekei
és világosságban járjunk – mondta a pápa, majd így folytatta: „Ha most
feltenném nektek a kérdést, hiszitek-e, hogy Jézus az Isten Fia? Hiszitek-e,
hogy meg tudja változtatni szíveteket? Hiszitek-e, hogy úgy tudja láttatni a
valóságot, mint ahogy Ő látja, nem pedig úgy, ahogy mi látjuk? Hiszitek-e, hogy
Ő a világosság és az igazi világosságot adja nekünk? Mit válaszolnátok?
Mindenki saját szívében feleljen ezekre a kérdésekre – mondta Ferenc pápa.
Forduljunk
el a hamis fényektől
Mit
jelent az, hogy világosságban járni? Mindenekelőtt azt, hogy elfordulunk a hamis
fényektől, mint amilyen a másokkal szembeni előítéletek hideg és felszínes
fénye, mert az előítélet eltorzítja a valóságot és ellenérzésekkel tölt el
bennünket azok iránt, akik felett irgalmasság nélkül ítélkezünk, és akiket
ellentmondást nem tűrve elítélünk. Ez mindennap előfordul! Amikor
pletykálkodunk másokról, akkor nem a fényben, hanem árnyékban járunk. Egy másik
hamis fény, mert csábító és kétes, a személyes érdek: ha az embereket saját
hasznunk szempontjából, tetszésünk, hírnevünk szerint értékelünk, akkor nem az
igazságnak megfelelően járunk el az emberi kapcsolatokban és helyzetekben. Ha
ezen az úton haladunk tovább és csak személyes érdekünket keressük, akkor
árnyékban járunk.
Ismét
fedezzük fel a keresztség felbecsülhetetlen ajándékát
Szűz
Mária, aki elsőként fogadta be Jézust, a világ világosságát, eszközölje ki
számunkra a kegyelmet, hogy ismét befogadjuk az idei nagyböjtben a hit
világosságát, újból felfedezve a keresztség felbecsülhetetlen ajándékát,
amelyet mindnyájan megkaptunk. Ez az új megvilágítás alakítson át bennüket
viselkedésünkben és tetteinkben, hogy mi is, szegénységünkben és
kicsinységünkben Krisztus világossága egy fénysugarának hordozói lehessünk.
A
spanyol helyi egyház újabb 115 boldoggal gazdagodott – a polgárháború vértanúi voltak
Az
Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy szombaton a
spanyolországi Almeríában a boldogok közé iktatták José Álvarez-Benavides y de
la Torre papot és 114 társát. Ezek a vértanú papok, szerzetesek és világ hívők
hősies tanúságot tettek Krisztusról és evangéliumáról, amely a béke és a
testvéri kiengesztelődés üzenete. Példájuk és közbenjárásuk nyújtsanak támaszt
az egyház elkötelezettségének a szeretet civilizációjának építésében.
(Mindnyájan a spanyol polgárháború áldozatai voltak, 1936-39-ben szenvedtek
vértanúságot hit iránti gyűlöletből ölték meg őket).
A pápa
üdvözölte az olasz és a külföldi zarándokokat, majd köszönetét fejezte ki
Angelo Scola bíborosnak, Milánó érsekének és a város lakosságának azért a
fogadtatásért, amelyben szombaton részesítették.
„Valóban
otthon éreztem magam, mindenkivel, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt. Köszönöm
szépen, kedves milánóiak, és még mondok valamit: megtapasztaltam, hogy valóban
igaz, amit mondanak: Milánóban valóban nyílt szívvel fogadják a vendégeket” –
tette hozzá a pápa milánói tájszólásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése