Nagyböjt negyedik hét csütörtökje

Nagyböjt negyedik hét csütörtökje

Jézus nyilvános működésének kezdetén az első emberek Keresztelő János tanúskodására kezdenek el hinni, aki az Úr megkeresztelkedésének jelenetére utalva azt mondta, hogy látta, amint a Lélek leszáll rá. János határozottan mondja, hogy tanúskodik róla, hogy Jézus az Isten Fia. Az evangéliumokból ismerjük még többek között Péter apostol vallomását, aki isteni sugallatra Messiásnak, az Isten Fölkentjének nevezi Jézust, és Szent Tamás hitvallását, aki az Úr sebeit látva fejezi ki a feltámadt Krisztusba vetett hitét. A csodák esetében szintén többször találkozunk azzal, hogy az emberek kifejezik Jézus gyógyító hatalmába és isteni erejébe vetett hitüket, gondoljunk csak Jairusra, a zsinagóga elöljárójára, aki lányáért könyörög vagy Bartimeusra, aki a látás ajándékát kéri az Úrtól.
Ezek mind emberi vallomások, ugyanúgy, mint az egyháztörténelem sok-sok szentjének tanúságtétele. Az emberi tanúskodások mellett azonban minket legfőképpen a mennyei Atya tanúsága erősít meg, aki feltámasztotta Jézust a halálból, valamint a Szentlélek Jézusról szóló tanúságtétele. Az Atya tanúskodásáról beszél Jézus a mai evangéliumban, hiszen minden csoda, minden gyógyítás, amit Jézus véghezvisz, az Atya jóságának köszönhető. E jelekkel igazolja az Atya, hogy Jézus valóban az ő Fia, az ő küldötte.
Vajon tud-e Isten Lelke bennünk és általunk tanúságot tenni Krisztusról és az ő szeretetéről?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.