2017. február 10., péntek

Hogy Téged, mi Urunkat, szűntelen a szentekben dicsérjünk



Hogy Téged, mi Urunkat, szűntelen a szentekben dicsérjünk (150. zsoltár).
Ments meg, Uram minket! 



Két epizód az ember történelméből: az első bűnbeesés, és egy ember megváltása, a magába zártságától. Jézus nem kérdezi meg múltját, semmit sem kérdez, a kérést hallja meg.
Ha rádöbbenek arra, és már tudom azt, hogy milyen súlyos teher a magány, a magamba zártság, a kirekesztettség, az értetlenség – amikor engem senki sem ért meg, és én sem értek meg senkit, semmit – akkor tudom értékelni igazán azt, ha valaki segítségemre siet, és befogad. Mi több: képessé tesz rá, hogy én is oda tartozhassak, azokkal lehessek közösséggé, akik értik egymást, és akik számára az öröm érthető és kifejezhető is!
Benne állunk Márk elmondása alapján abban a közegben, akik Jézus idején éltek. Ez a kor arról vall, hogy az Ember már olyan mélyen benne él a bűnbeeséstől kezdődő, és önérvényesülését fontosabbnak tartó életben, mely eltávolítja – sőt, folyamatosan belehajszolja magát az ember, hogy egyre csak távolodjon - Teremtőjétől, az Istentől, hogy Isten idejét látta annak, hogy beavatkozzon. Mert Isten nem akarja az Ember vesztét. Isten arra teremtette az embert – még a szabad akaratával együtt is (!) -, hogy Vele közösségben az Élet hirdetője, és az isteni békesség, boldogság részesévé legyen!
Már említettem, hogy szerintem Jézus csodatetteinek értelme, talán elsődleges értéke az akar lenni, hogy higgyük azt, amivel Márk evangéliuma kezdődik: „Jézus Krisztus, Isten Fia …” [Mk 1,1]. Márk ezt próbálja igazolni, erről akar bizonyosságot adni számunkra egész evangéliumával.
Ha Márk ezen állításával, hittel nem vagyok képes azonosulni, akkor számomra az egész Szentírás haszontalan. Ebből a kijelentéséből kell elindulnom a hitem útján, és hitbéli megerősödésemben, hogy Jézus Isten személyes része. Mégis, emberként áll a történelemben.
Emlékezzünk csak, hogy az ördögtől megszállott azt vágja Jézus szemébe: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!« [Mk 5,7] A gonosz világ terhére van az Isten. De azért személyesül meg emberként, mert látja, hogy rossz irányba halad az emberiség. ’Aki legalább akar jó lenni, az ne sodródhasson a gonoszsággal!’ Meg akarja változtatni az Ember rosszra hajlandóságát az Isten. Nem avatkozik bele szabad akaratába, de mégis világosságot próbál teremteni a számára, hogy lássa, mi jó neki, és mi az, ami vesztét okozhatja. Döntési helyzetet teremt Isten azzal, hogy kifejezésre juttatja az ember számára mi jó és mi nem. Van lehetőségem és esélyem arra, hogy döntsek. Ráadásul elhibázhatom a döntésemet, rosszul is dönthetek. Isten csak azt várja el az embertől, hogy szándékában legyen jó! Istennel vállaljon közösséget, és ne a gonosszal.
Márk krisztológiáján keresztül – az első híradás Jézus Krisztus tanáról - van esélyünk rá, hogy az Újszövetségi tanításból összeálljon számunkra az a Krisztus, Aki számomra az Isten Fia, az Istentől nekem szóló üzenet személyesen!
Mi az, Akit Jézusban nekem ad Isten? Úgy is megfogalmazhatom a kérdést, hogy Ki számomra Jézus Krisztus? Márk krisztológiáján keresztül megkísérlem lekövetni, hogy az apostolok mit tanítanak Krisztusról, a Jézusról.
Abba gondolok bele, hogy Jézus azzal lépett színre, hogy kijelenti: »Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.« [Mk 1,15] Ezt rögtön az után írja le Márk, hogy beszámol Jézus keresztségéről, ahol Isten ajánlása hangzik el: „Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: »Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik«. [Mk 1,9-11] És ez már elhangzott Izajásnál, jövendölésként: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek.” [Iz 42,1]
Jézus első megszólalása Lukácsnál így szól: „Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr lelke rajtam: ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket), szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, (és bosszújának napját).” (Iz 61,1-2) Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” [Lk 4,16-21]
Máténál minderről ezt olvassuk: „Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«” [Mt 4,17]
Jézus első szavai mit akarnak jelenteni nekünk, akik ma vesszük magunkra e szavakat?: Elég volt ebből, hogy tévelyegtek, okoskodtok, és mindenféléket gondoltok, csak azt nem, amit az Atya akar veletek közölni. Ideje, hogy észre térjetek, vegyétek magatokra Isten bölcsességét, józanságát, és alázatát! Vizsgáljátok felül a magatok igazságát az evangélium igazságában! – Valószínűsíthetjük, hogy az „evangélium” szó, akkor más jelentéssel bírt, mint ma. Amit Márk ilyen ’soványan’, akkori általános szóhasználat szerint érthetetlenül írt le, de mert Ő már világosan értette azt, amit az izajási szavak akartak kifejezni, éppen ezért képes volt tömören fogalmazni. Hiszen evangéliumát Krisztus után a 70-es években írja!
Az isteni küldetés kifejezi magát, kifejezni képes önmagát, érthetővé próbálja tenni önmagát, emberi módon, az emberek számára. De nem úgy, hogy azt bárki érthesse, csak úgy, ahogy annak érthető, akinek arra füle, azaz lelkisége van! Nekem magamnak kell foglalkoznom az Evangéliummal, az örömhírrel! Először úgy, mint üzenettel, hogy befogadhassam, majd mikor már befogadtam, úgy, hogy érthessem – azzal a lelkiséggel, mely hiszi Krisztust, az Isten Fiát!
Már itt megállok. Legyen mának ennyi elég arra, hogy bennem szétáradhasson! Kérem Istenem, hogy Te munkálkodj bennem! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése