Mindnyájan szent Pátriárkák és próféták, kik a
Messiás eljövetelét nagy óhajtással vártátok és sok példákkal megjövendöltétek
(Teremtés 49, Izaiás 7).
Ments meg, Uram minket!
November 1-2-án elhunytainkra gondolunk. Templomba
és temetőbe igyekszünk, hogy imádkozzunk értük, ápoljuk sírjukat,
virágkoszorúnk mellett rimánkodjunk Istenünkhöz, hogy azt a hervadhatatlan
győzelmi koszorút, amelyet Szent Pál emleget a keresztények győzelmi
jelvényeként, irgalmasan adja meg elhunytainknak odafönn Urunk, Jézus Krisztus.
Gyertyánk fénye pedig esdje ki számukra, hogy az örök világosság ragyogása
vegye őket körül a mennyben. Ma a mennyországra szegeztük tekintetünket.
Olvassuk a Jelenések könyvében, hogy megszámlálhatatlan embertestvérünk él
odafönn a mennyei fényben Isten trónja előtt. Örültünk annak, hogy nemcsak a
kanonizált szentek otthona a mennyország, hanem a magunk családtagjai,
ismeretlen édesanyák, édesapák, testvérek, egyszerű és neves emberek együtt
dicsérik az Urat. Azok, „akik a nagy szorongatásból jöttek, és megmosták
ruhájukat a Bárány vérében” (Jel 7,13-14), vagyis bűnbánatot tartottak és
vitték magukkal szeretetük gazdag kincseit. Holnap a tisztítótűz felé fordulunk
a templomban és a temetőben. Az ott szenvedők fokozottan kérik segítségünket.
Mit kérnek, minek örülnek? Először szentmisét: „Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik
Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által,
amely Jézus Krisztusban van” (Róm 3,23-24) Az elmulasztott vasárnapi
szentmiséket, az el nem mondott Úrangyala, étkezési imák, kihagyott hálaadás
alkalmai mind pótlásra várnak. A buzgóbb hívek megragadják a rózsafüzérüket,
amely oly egyszerűen, de hatékonyan köti össze az eget és a földet.
Megkérdezzük magunktól: nem ébred-e emlékezetünkben biztos emlék arról, hogy
akitől valamit örököltünk, netán tartozott valakinek? Mert amíg valaki nem
pótolja mulasztását, a tartozás miatt nem lépheti át a mennyei dicsőség
kapuját. Nem él-e bennünk sértett öntudat? Ha igen, bocsássunk meg szívből!
Nincsenek-e haragosai, akik okkal neheztelnek rá? Próbáljunk békét szerezni
annak, aki már szólni nem tud. Ha pedig akár a családban, akár munkahelyén
veszekedett, sértett-bántott örömszerzés helyett, igyekezzünk mi pótolni
helyette, amit lehet. Ne feledjük el, hogy a tisztítótűz szenvedései kemények.
Aki csak kicsit is könnyít a sorsukon, nagy jót tesz nekik. Éljünk ezekkel a
lehetőségekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése