Ferenc pápa Malmőben: A szentek szívük szelídségével érik el a változásokat a világban!
November 1-jén Ferenc pápa a svéd katolikusokkal bemutatott szentmisével fejezte be svédországi apostoli látogatását. A szentmise végén köszönetet mondott ezért az útért, és mindenszentek főünnepére tekintettel elimádkozta az Úrangyalát.
Ferenc
pápa homíliáját és a szentmise végén mondott beszédét teljes terjedelmében
közöljük.
Az
egész egyházzal együtt ma mindenszentek ünnepét üljük. Így nemcsak azokra
emlékezünk, akiket szentté avattak a történelem folyamán, hanem arra a sok
testvérünkre is, akik keresztény életüket a hit és a szeretet teljességében
egyszerűen és rejtetten élték meg. Minden bizonnyal rokonaink, barátaink és
ismerőseink közül is sokan vannak közöttük.
Tehát
a szentség ünnepét üljük. Azt a szentséget ünnepeljük, amely nem annyira nagy
tettekben és látványos sikerekben mutatkozik meg, hanem amely hűségesen és
napról napra képes megélni a keresztségből fakadó kötelezettségeket. Ezt a
szentséget az Isten és a felebarát iránti szeretet hozza létre. Az a hűséges
szeretet, amely megfeledkezik önmagáról és egészen odaadja magát a többiekért:
ilyen azoknak az anyáknak és apáknak az élete, akik családjukért áldozzák
életüket, és szívesen le tudnak mondani – még ha nem mindig könnyű is – sok
mindenről, sok személyes tervükről és programjukról.
Ha van
valami közös jellemzője a szenteknek, akkor az, hogy valóban boldogok.
Felfedezték az igazi boldogság titkát, a lélek mélyén lakozó boldogságét,
melynek Isten szeretete a forrása. Ezért a szenteket boldognak mondjuk. Az
evangéliumi boldogságok az ő útjuk, céljuk és otthonuk. Az evangéliumi
boldogságokat mutatja nekünk az Úr az élet útjaként, hogy követhessük
az ő nyomdokait. A mai evangéliumban hallhattuk, amint Jézus meghirdeti őket
egy nagy tömeg előtt egy hegyen, közel a galileai tóhoz.
A
boldogságok Krisztus arcvonásait, következésképpen a keresztény ember
arcvonásait rajzolják meg. Ezek közül egyet szeretnék kiemelni: „Boldogok a
szelídek.” Jézus azt mondja magáról: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és
alázatos szívű” (Mt 11,29). Ez az ő spirituális önarcképe, és feltárja
szeretetének gazdagságát. A szelídség olyan lét- és életmód, amely közel visz
minket Jézushoz és összeköt minket egymással; vele félreteszünk mindent, ami
megoszt és szembeállít egymással, vele mindig új módjait keressünk annak,
hogyan haladjunk előre az egység útján, ahogyan e föld fiai s lányai tették,
köztük a nemrég szentté avatott Maria Elisabeth Hesselblad, valamint Svéd Szent
Brigitta, Európa társvédőszentje. Ők azért imádkoztak és dolgoztak, hogy az
egység és a közösség kötelékeit szorosra fűzzék a keresztények között. Igen
beszédes jel, hogy éppen itt, ebben az országban emlékezünk meg együtt a
reformáció ötszázadik évfordulójáról, ahol különféle népek élnek együtt. A
szentek szívük szelídségével érik el a változásokat. Vele megértjük Isten
nagyságát és őszintén imádjuk őt. Ezenkívül a szelídség annak az embernek a
magatartása, akinek nincs vesztenivalója, mert egyetlen gazdagsága Isten.
A
boldogságok valamiképpen a keresztény ember személyazonosító igazolványát
jelentik, amely Krisztus követőjeként azonosítja őt. Arra kaptunk meghívást,
hogy boldogok legyünk, Jézus követői, s Jézus lelkületével és szeretetével
nézzünk szembe korunk fájdalmaival és aggodalmaival. Ilyen értelemben új
élethelyzeteket jelölhetnénk meg, amelyeket megújult és mindig időszerű
lelkülettel kell megélnünk: boldogok, akik hittel eltűrik a mások által nekik
okozott rosszat, és szívből megbocsátanak; boldogok, akik az elutasítottak és
kirekesztettek szemébe néznek, és megéreztetik velük közelségüket; boldogok,
akik felismerik Istent minden emberben, és küzdenek, hogy mások is felfedezzék;
boldogok, akik védelmezik és gondozzák közös otthonunkat [a teremtett világot];
boldogok, akik lemondanak saját jólétükről mások javára; boldogok, akik
imádkoznak és dolgoznak a keresztények teljes közösségéért… Mindezek Isten
irgalmasságának és gyengédségének hordozói, és bizonyára megkapják tőle a
megérdemelt jutalmat.
Kedves
testvéreim, az életszentségre való meghívás mindenkinek szól, és az Úrtól hívő
lélekkel kell fogadni. A szentek bátorítanak minket életükkel és Istennél való
közbenjárásukkal, hiszen nekünk szükségünk van egymásra, hogy szentek legyünk.
Segítjük egymást szentté válni! Kérjük együtt a kegyelmet, hogy örömmel
fogadjuk ezt a meghívást és összefogva dolgozzunk megvalósulásán. Mennyei
anyánkra, mindenszentek királynőjére bízzuk szándékainkat, valamint az összes
keresztények teljes közösségére törekvő párbeszédet, hogy áldottak legyünk
erőfeszítéseinkben és eljussunk az életszentségre az egységben.
A
Szentatya szavai a szentmise végén, az Úrangyala elimádkozása előtt:
A
szentmise végén szeretnék köszönetet mondani Anders Arboreliusnak, Stockholm
püspökének kedves szavaiért, hasonlóképpen a hatóságoknak erőfeszítéseikért,
valamint mindazoknak, akik részt vettek e látogatás megszervezésében és
lebonyolításában.
Szeretettel
köszöntöm a Lutheránus Világszövetség elnökét és főtitkárát, valamint a
Svédországban élő egyház érsekét. Köszöntöm az ökumenikus küldöttségek és a
diplomáciai testület erre az alkalomra eljött tagjait, továbbá mindazokat, akik
csatlakozni kívántak hozzánk ezen a szentmisén.
Köszönetet
mondok Istennek, amiért lehetőséget adott, hogy eljöhessek erre a földre és
találkozhassam veletek, akik közül sokan a világ különböző részeiből
származnak. Katolikusként egyetlen nagy családhoz tartozunk, egyazon közösség
fűz össze minket. Bátorítalak titeket, hogy éljétek meg hiteteket az
imádsággal, a szentségek vételével, a rászorulók és a szenvedők nagylelkű
szolgálatával. Buzdítalak titeket, hogy legyetek só és fény ott, ahol éltek,
életmódotokkal és cselekedeteitekkel, Jézus stílusa szerint, nagy tiszteletet
és szolidáris szeretetet tanúsítva a többi keresztény egyházhoz és közösséghez
tartozó testvérek, valamint minden jóakaratú ember iránt.
Életünkben
nem vagyunk egyedül, mindig velünk van Szűz Mária segítsége és társasága, aki
ma úgy áll előttünk, mint az első a szentek között, az Úr első tanítványa.
Hagyatkozzunk az ő oltalmára és terjesszük eléje fájdalmainkat és örömeinket,
félelmeinket és vágyainkat. Mindent helyezzünk az ő oltalmába, azzal a
bizonyossággal, hogy ő anyai szeretettel néz ránk és gondjaiba vesz minket.
Kedves
testvéreim, kérlek, ne feledkezettek el imádkozni értem! Én is nagyon számon
tartalak bennetek imádságomban!
Most pedig köszöntsük együtt a Szent Szüzet az Úrangyala-imádsággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése