Ferenc pápa: Szidással nem lehet jó útra téríteni másokat, bizalmat kell nekik szavazni!
Október 30-án délben a Szentatya a Zakeusról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett. Az Úrangyala elimádkozása után pedig közelségéről biztosította a földrengés sújtotta olasz térség lakóit, és a hívők imáját kérte svédországi apostoli útjára. A pápa beszédét teljes egészében adjuk közre.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangélium egy olyan eseményről szól, amely Jerikóban történt, amikor Jézus a
városba érkezett és a tömeg fogadta (vö. Lk 19,1–10). Jerikóban élt Zakeus, a
„vámosok”, vagyis az adóbehajtók feje. Zakeus a gyűlölt római megszállók gazdag
munkatársa, népének kizsákmányolója volt. Kíváncsiságból ő is látni akarta
Jézust, de mivel nyilvános bűnösnek számított, nem közelíthetett a mesterhez,
ráadásul kis termetű volt, így felmászott egy szikomorfára annak az útnak a
mentén, amerre Jézusnak el kellett haladnia.
Jézus,
amikor közel ért a fához, feltekintett, és így szólt: „Zakeus, gyere le
azonnal, mert ma a te házadban kell megszállnom” (Lk 19,5). Elképzelhetjük,
mennyire csodálkozott Zakeus! De miért mondta Jézus, hogy kell, hogy „a te
házadban kell megszállnom”? Milyen kötelességről van szó? Tudjuk, hogy Jézus
legfőbb kötelessége az volt, hogy megvalósítsa az Atyának az egész emberiségre
vonatkozó tervét, amely Jeruzsálemben teljesedik be Jézus halálra ítélésével,
keresztre feszítésével és harmadik napon történő feltámadásával. Ez az Atya
irgalmasságának üdvözítő terve. Ebben a tervben benne van Zakeusnak, a
tisztességtelen és mindenki által megvetett embernek az üdvössége is, akinek
megtérésre volt szüksége. Az evangélium ugyanis azt mondja, hogy amikor Jézus
hívta, „mindenki méltatlankodott: »Bűnös ember házába ment be!«” (Lk 19,7). A
nép gazembert látott benne, aki felebarátai bőrén gazdagodott meg. Ha Jézus azt
mondta volna neki, hogy: „Gyere csak le, te, a nép kizsákmányolója és árulója!
Gyere csak, el akarok számolni veled!”, akkor a nép biztosan megtapsolta volna.
De ők zúgolódni kezdtek: „Jézus az ő házába megy, egy bűnös, egy kizsákmányoló
házába!”
Jézus
pedig, aki az irgalmasság vezetett, éppen őt kereste. Amikor belép Zakeus
házába, azt mondja: „Ma üdvösség köszöntött e házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett” (Lk
19,9–10). Jézus tekintete túllát a bűnökön és előítéleteken. Ez fontos! Ezt meg
kell tanulnunk! Jézus tekintete túllát a bűnökön és előítéleteken; Isten szemével
nézi az embert, nem áll meg a múlt bűneinél, hanem már meglátja a jövőbeli jót.
Jézus nem nyugszik bele a bezártságba, hanem mindig – mindig! – új élettereket
nyit meg; nem áll meg a látszatnál, hanem a szívet nézi. Ebben a jelentben
megpillantotta ennek az embernek a sebzett szívét: Zakeusnak a kapzsiság
bűnétől és annyi rossz tettől megsebzett szívét. Nézi azt a megsebzett szívet,
s egészen odáig megy!
Néha
mi úgy próbálunk jó útra téríteni vagy megtéríteni egy bűnöst, hogy leszidjuk
őt, szemére vetjük bűneit és igazságtalan magatartását. Jézus Zakeussal
szembeni viselkedése másik utat tár elénk: mutassuk meg a tévedőnek a benne
lévő értéket, azt az értéket, amelyet Isten továbbra is lát benne, minden
hibája ellenére. Ez pozitív meglepődést válthat ki, amely meglágyítja a szívet,
és arra készteti az illetőt, hogy felszínre hozza a benne rejlő jót. Arról van
szó, hogy bizalmat szavazunk az embernek, ami segíti őt fejlődni és
megváltozni. Isten így viselkedik valamennyiünkkel: bűnünk nem állítja le, hanem
szeretettel túllép rajta, és felébreszti bennünk a jó iránti vágyakozást.
Mindnyájan éreztük már ezt a jó iránti vágyakozást egy rossz tett után. Így
tesz velünk a mi Atyánk, így tesz velünk Jézus. Nincs olyan ember, akiben ne
lenne valami jó. Isten erre a jóra tekint, hogy az embert kivonja a rosszból.
Szűz
Mária segítsen bennünket, hogy meglássuk a jót az emberekben, akikkel nap mint
nap találkozunk, hogy mindenki bátorítva érezze magát arra, hogy felszínre
hozza Isten szívébe vésett képmását, és így örülhessünk Isten irgalmasságának
meglepetésein! A mi Istenünkén, aki a meglepetések Istene!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Madridban a boldogok sorába iktatták José Antón Gómez, Antolín Pablos
Villanueva, Juan Rafael Mariano Alcocer Martínez és Luis Vidaurrázaga Gonzáles
vértanúkat, akiket Spanyolországban öltek meg a múlt században, az
egyházüldözés idején. Bencés szerzetespapok voltak. Dicsérjük az Urat, és
ajánljuk közbenjárásukba azokat a testvéreinket, akiket sajnos még ma is
üldöznek a világ különböző részein Krisztusba vetett hitük miatt.
Kifejezem
közelségemet Közép-Olaszország lakóihoz, akiket földrengés sújtott. Ma reggel
is erős földmozgás volt. Imádkozom a sebesültekért és a súlyos károkat
szenvedett családokért, valamint a mentési munkálatokban és a
segítségnyújtásban dolgozó emberekért. A feltámadt Úr adjon nekik erőt, a
Szűzanya pedig oltalmazza őket!
Szeretettel
köszöntöm az összes zarándokokat, akik Olaszországból és már országokból
érkeztek, külön is köszöntöm azokat, akik Ljubljanából (Szlovéniából) és
Sligóból (Írországból) érkeztek. Köszöntöm a fodrászok és kozmetikusok
zarándoklatának résztvevőit, a Történelmi Felvonulások és Játékok Nemzeti
Szövetségét, valamint a Petosinóból, Pogliano Milaneséből, Carugatéból és
Padovából érkezett fiatalokat. Köszöntöm a szardíniai UNITALSI zarándokait is.
A
következő két napban apostoli útra megyek Svédországba, a reformációról való
megemlékezés alkalmából, ezen az eseményen katolikusok és evangélikusok együtt
fognak emlékezni és imádkozni. Kérlek mindnyájatokat, imádkozzatok, hogy ez az
utazás újabb előrelépés legyen a testvériség útján a teljes közösség
megvalósulása felé.
Szép vasárnapot kívánok nektek – ragyog a nap! –, és szép ünnepet
mindenszentek napján! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat
kívánok az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése