Évközi harmincadik hét szombatja

Évközi harmincadik hét szombatja

A mai evangéliumi történet szerint Jézus elfogadja egy farizeus meghívását, betér házába. A történetben „vezetőként” van megnevezve a vendéglátó, aki a farizeusok között magasabb rangban lehetett, elismert személy volt. Minden bizonnyal az ilyen vezetők rendezhettek időnként olyan étkezéseket, amelyek során találkozhattak egymással az írástudók és megvitathattak vallási kérdéseket. Jézust is egy ilyen közösségi összejövetelre hívták meg. Maga az élethelyzet, mindaz amit még az étkezés előtt tapasztal, nyújtja számára a tanítás témáját. Nem kéri fel őt senki arra, hogy tanítson, ő a kezdeményező, aki szól a jelenlévőkhöz. Tanítását ebben a konkrét helyzetben vehetjük kritikának, amely azoknak a vendégeknek szól, akik megfeledkeztek a szerénységről és jobb helyet akarnak biztosítani maguknak.
A tanítás mondanivalója ugyanakkor túlmutat az étkezés határain és szól mindazoknak, akik az egyházi közösség tagjai. A krisztusi közösségben nincs helye az emberek egymás közti versengésének. Senki ne dicsőítse magát és ne helyezze önmagát mások elé! Mindenki törekedjék inkább a szerénységre és az alázatra! Jézus egész élete az alázatosság, a szolgálat példája, amiben követnünk kell őt. Ha hűséges vagyok Krisztushoz, helyem lesz a mennyben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Te azt várod tőlünk, hogy téged kövessünk, a te nyomodban járva eljussunk Atyánkhoz és elnyerjük az örök életet. Segíts minket, hogy mindig betartsuk szabályaidat! Erősítsd bennünk a csapatszellemet, az Egyház szeretetét! Segíts minket, hogy sikerrel munkálkodjunk a magunk és mások üdvösségén! A legnagyobb győzelem az, hogy elnyerjük az örök életet. Segíts minket győzni, segíts minket az üdvösségre!