2016. október 31., hétfő

Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz



Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz

Könyörögj érettünk!



A SZERETET ISTENE
elmélkedés ötödik rész

Igyekeztem röviden felvázolni Isten nagy titkát: ő a végtelen nagy Szeretet. Ebből a végtelen nagy szeretetből születik isteni szüléssel a Fiú, a Második Isteni Személy. Az Atya benne láthatja meg önmagát, mint mi az önismeretünkben önmagunkat. Nem csak látja egész isteni, végtelen tökéletes önmagát, a mindentudást és mindenhatóságot, hanem ki is mondja ezt az ismeretet Mózesnek: Jihjeh ki ehjeh. (aki van, tehát nem volt, nem lesz, hanem időtlenül mindig van, benne minden jelen, az is, ami nekünk már múlt vagy még csak jövő) Magyarul így hangzik: Aki Van, az Vagyok Én. Görögül is megfogalmazzák Kr.e.300 körül a LXX-es fordításban: LOGOSZ, Szó. A latin is így említi: VERBUM, Szó. Amikor „a hajnalcsillag előtt”, vagyis a látható világ teremtése előtt, „kezdetben,” az Atya kimondta önmagát, az önismerete jelenik meg előtte végtelen tökéletességben. Ami Istenben van, az vagy lényeg, vagy személy. Ez tehát „új Isteni Személy”, aki nem élhet önmagában, hanem értelmes természetben lakhat és működhetik.  Az egyetlen és végtelen, darabolhatatlan isteni természet így egyedül a Fiúé lett. Ennek az ajándéknak végtelenül örül a Fiú. Viszont tudja, hogy az Atya Személye sem élhet lényeg nélkül, azonnal visszaajándékozza azt Atyjának. Így örökös ajándékozás tárgya, és minden tettük közös isteni cselekedet. Mivel az isteni cselekvés a másik isteni erővel történik, ennek forrása a Szentlélek, az immár közös isteni lényeget együtt ajándékozza az Atya és a Fiú neki. Az azonnali ajándékozást pedig ugyanabban a pillanatban követi a kétirányú visszaajándékozás. Az ISTEN végtelenül boldog ebben az ajándékozásban, mert a boldogság csak a boldogításban teljesül. Isten a Szentháromság végtelen boldogságában nem áll meg.  A szeretet adni akar. Ez a lényege. Miért? Mert „a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt állítja, hogy „Szeretem az Istent, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.”(1Jn 4,18-21) Az ebéd előtti ima záróakkordjaként kissé átalakítva így imádkoztuk: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne.” Nyolcvan éve Mennyei Atyánk egy fiatal olasz származású, francia missziós rendi apácához így szólt: „Béke és üdvösség e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon, és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és megmenthesse. Azért jövök, hogy elűzzem azt a túlzott félelmet, mellyel teremtményeim Énirántam viseltetnek, és hogy megértessem velük: abban lelem örömömet, hogy gyermekeim, vagyis az egész mostani és eljövendő emberiség megismerjenek és szeressenek engem. Reménységet jöttem hozni az embereknek és nemzeteknek. Hányan, de hányan már rég elveszítették azt! Ez a reménység majd békében és biztonságban élteti őket, üdvösségükön munkálkodva. Jövök, hogy olyannak ismertessem meg magam, amilyen vagyok. Irántam való szeretetükkel egy időben növekedjék az emberek az iránti bizalma, hogy csak egyetlen gondom van: őrködni minden ember fölött, és úgy szeretni őket, mint gyermekeimet. Az idő sürget, szeretném, hogy az ember minél hamarabb megtudja, hogy szeretem, és hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint az atya a gyermekeivel” (Az Atya szól gyermekeihez, 22-23)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése