Örményország és az örmény kereszténység története: apostoli eredet, töretlen folytonosság

Örmény kolostortemplom a Kaukázus hegyei között 

Örményország a Biblia földje, mely „Urartu országának” nevezi, ebből ered az Ararát név. Ennek lankáin művelt szőlőt Noé, aki aztán megittasodott annak levétől. Egy apokrif evangélium örmény fordítása megnevezi a háromkirályokat, innen ismerjük tehát Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevét. Örményország a kőkortól fogva lakott terület, máig sok egyedüli vagy csoportos kőblokk tanúskodik erről a kultúráról, melynek egyenes folytatása lesz a mindenütt föllelhető tipikus örmény kőkereszt. Ez az örmény kőkultúra hasonló a kelták megalit-kori emlékeihez és éppúgy a megszámlálhatatlan kelta kőkereszthez főként Írországban, Dél-Angliában és Bretagne-ban. Örményország közel 30 ezer négyzetkilométeres területével mintegy harmada Magyarországnak. Lakóinak száma több mint 3 millió, és becslések szerint 4-5 millió örmény él diaszpórában szerte a világon. Jelentősebb számban a következő országokban élnek a szomszédos azeri Hegyi Karabakon túl: Oroszország, Franciaország, Egyesült Államok, Grúzia, Szíria, Libanon, Argentína, Ausztrália, Kanada, Görögország, Ciprus, Izrael, Lengyelország, Ukrajna és Brazília. Örményországgal határos Grúzia, Azerbajdzsán, Irán és Törökország. Nincs tengerhez jutása, az ország felszínének átlagmagassága 1800 méter, jórészt hegyek és fennsíkok alkotják. Legmagasabb pontja az Ararát csúcsa 5165 méterrel. Viszontagságos történelmének újabb kori nagy szakaszát mint a Szovjetunió Tagköztársasága élte át, ahonnét az elsők között vált ki 1991. szeptember 23-án. Sokatmondóan éppen ennek tízedik évfordulóján 2001 szeptemberében tett apostoli látogatást Szent II. János Pál pápa Örményországban.

Az örmény keresztény egyház története

Az örmény keresztény egyház független és autokefál. Apostoli, amennyiben eredetét visszavezeti Bertalan és Tádé apostolok itteni térítőmunkájára. Az örmény apostoli egyház jóllehet jó ökumenikus kapcsolatokat ápol az ortodox, a katolikus és a protestáns egyházakkal, valójában egyházjogi szempontból teljesen független tőlük, legfőbb vezetőjük, az örmény katholikosz irányítása alatt áll. E függetlenség eredete visszanyúlik a 451-es kalkedoni egyetemes zsinatig, melyet nem fogadott el. Az örmény apostoli egyház önmagát ortodoxnak és katolikusnak is tartja, amennyiben az ő hite az igaz keresztény, az egyetemes egyház hitének a kifejeződése. 1996 decemberében hosszú előkészítés után Szent II. János Pál pápa és I. Karekin örmény katholikosz aláírták azt a közös nyilatkozatot, melyben megállapították az örmény és a római katolikus egyház közös eredetét.

Az örmény egyház kezdetei

Jóllehet az örmény apostoli egyház eredetét közvetlenül visszavezeti Bertalan és Tádé apostolok itteni igehirdetésére, valójában ezt az apostoli hitet Szíria és Kappadócia misszionáriusai mélyítették el. Mérföldkő az ország életében II. Tiridatész örmény király megtérése 299-ben, aki 301-ben egész népét keresztény nemzetté tette. Örményország időrendben a világtörténelem első keresztény országa. Ezt a döntő lépést Világosító Szent Gergely, az örmények nagy apostola végezte el, amennyiben meggyökeresítette az örmények friss hitét. Kezdetben az örmény egyház a kappadóciai Cezárea metropóliához tartozott egyházkerületileg, de az ötödik század nagy krisztológiai hitvitái, köztük a monofizita kérdés Krisztus egyetlen, isteni  természetével, arra vezették az örmény egyházat, hogy egyházjogilag függetlenné váljon. Ehhez használták fel a pátriárkával nagyjából egyenrangú, de tőle független katholikosz hivatalát, aki a kelet-római császárság határain túl volt illetékes. A negyedik században születik meg az örmény liturgia, mely modellként közvetlenül a jeruzsálemi pátriárkátus ősi liturgiájából merített. Ebben a korban született meg az örmény írásbeliség, a máig szentként tisztelt Meszrop szerzetes munkásságának köszönhetően, aki megalkotta az örmény ábécét.

Az örmény ábécé megteremtése, mint a függetlenség forrása

Amikor II. Tiridatész örmény király megtérésével és keresztségével Örményország a 4. század elején felvette a kereszténységet, az új államvallásnak számtalan kihívással kellett szembenéznie. Ezek közül a legfontosabb a nyelvi érintkezés megoldatlansága, valamint az örmény írásbeliség hiánya volt. Az örmény egyház első papjai szír, latin, illetve görög nyelvterületekről érkeztek, s nem ismerték az örmények nyelvét, ezért komoly nehézséget jelentett a köznéppel való érintkezés. A másik alapvető gond az volt, hogy a legfontosabb liturgikus irodalom nem volt örmény nyelven hozzáférhető. Ez a problémakör előrevetíthette annak az eshetőségét is, hogy Világosító Szent Gergely apostoli és hittérítői tevékenysége zátonyra fut, mert gyakorlatilag a 4. században örmény nyelven a templomokban nem lehetett igét hirdetni. Ráadásul az 5. század elejéig az istentiszteletek túlnyomórészt szír nyelven folytak, amelyet a hallgatóság zömmel nem is értett. Kérdéses volt tehát, hogy a kereszténység képes lesz-e erős gyökereket ereszteni Örményországban, vagy sem. Természetesen az önálló írásbeliség hiánya politikai kérdéssé is vált. Örményország két világhatalom, a Szaszanida Irán és a Római Birodalom között helyezkedett el, s mindkét birodalom az ország feletti teljes politikai és gazdasági befolyás megszerzéséért küzdött. Ebből kifolyólag az örmények számára létkérdéssé vált, hogy miképpen tudják nemzeti és politikai különállásukat megőrizni. Egyik lehetséges lépés az úgynevezett „egyensúly-diplomácia", a másik pedig az önálló örmény írásbeliség megteremtése volt. A 4. és az 5. század fordulóján Örményországban gyakorlatilag a klérus hathatós befolyásával irányították az ország adminisztratív ügyeit, s külföldön - elsősorban Kis-Ázsia hellenisztikus iskoláiban - tanult örmény egyházi személyeket alkalmaztak, akik járatosak voltak nemcsak a teológiában, hanem a világi tudományokban is, mint például a logika, és beszéltek idegen nyelveket is. Az örmény nyelvű írásbeliség megszületéséhez azonban hiányzott a saját írás és az ábécé. Ez a feladat Meszrop Mastoc szerzetesnek jutott osztályrészül. A tudós egyházfi Szahak Parthev katholikosz és Vramsapuh (389-414) örmény király megbízásából a probléma megoldását a közel-keleti nagy egyházi központokban, mint például Edessza, Amida, Cezárea, Szamoszata és Antiochia, kereste. Elsősorban a szír (arameus) iskoláknál próbált útmutatást találni. Tehát az örmények, más népekhez hasonlóan, a sémi írásjelrendszerekben keresték a mintát. Mivel a sémi írásrendszerek csak a mássalhangzókat jelölik, Meszrop Mastocnak magának kellett pótolnia a hiányzó magánhangzókat, s talán ez volt munkásságának egyik legjelentősebb része. A hellenisztikus iskolák hozzásegítették, hogy 400 körül megalkossa a teljes örmény ábécét, az egyik legalaposabb és legtökéletesebb fonetikus írásrendszert. Meszrop Mastoc csodás fonetikai érzékkel olyan pontos betűsort állított össze a létező a hangzásokra, amely pontosan megkülönbözteti a kemény, lágy és a hehezetes hangokat.