Évközi tizenkettedik hét csütörtökje

Évközi tizenkettedik hét csütörtökje

A hamis prófétákról szóló figyelmeztetést követően Jézus egy szemléletes példával hívja fel hallgatósága figyelmét a bölcsességre és az előrelátásra. A hasonlat szerint a bölcs ember szilárd alapra, sziklára épít. Ő azokat jelképezi, akik számára a krisztusi tanítás jelenti a követendő igazságot. Felismerik, hogy az üdvösségre, az örök életre úgy juthatnak el, ha Krisztushoz, az üdvösség egyedüli közvetítőjéhez igazítják életüket. Velük ellentétben az ostoba ember nem választ szilárd alapot házának, amely könnyedén összedől és romhalmazzá válik az idők viharaiban. Ők jelentik azokat, akik életük és jövőjük számára nem keresik a maradandó, a biztos alapokat, értékeket. A hamis próféták hamis üzenetei vonzóbbak számukra, hiszen egy könnyebb élet lehetőségét hirdetik, ez azonban nem vezet az örök életre.
A bölcs és a balga emberek közti különbség abban is megmutatkozik, hogy előbbi a hallgatott tanítás szerint él, azaz megvalósítja mindazt, amit Krisztus kér követőitől, míg a balgák megelégszenek a tanítás elméleti ismeretével, de egészen más életmódot folytatnak. Döntéseiért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Cselekedjünk minden élethelyzetben előrelátóan és bölcsen, hogy az üdvösséget elnyerjük!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot! Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk! Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni! Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk!