Évközi tizenkettedik hét szombatja
Az
evangéliumokban kevés alkalommal találkozunk azzal, hogy Jézus meglepődik,
elcsodálkozik valamin. Jól ismeri az embereket és az emberi cselekedetek mögött
meghúzódó szándékokat, nehéz neki meglepetést okozni. Csodálkozni vagy az
emberek hitetlenségén vagy az emberek hitén szokott. Az előbbire példa a
sikertelen názáreti fellépés, ahol az emberek elutasítóan viselkedtek vele és
„nem is tudott ott csodákat tenni hitetlenségük miatt” (Mt 13,58). A mai
evangéliumi történet pedig jó példa arra, amikor Jézus elcsodálkozik valakinek
a hitén. A pogány katonatiszt Jézus segítségét kéri beteg szolgája számára, s
eközben olyan kijelentéseket tesz, amely mély hitéről tanúskodik. A mi Urunk
meglepődik azon, hogy egy pogány származású ember ilyen hittel, alázattal és
bizalommal fordul hozzá, hiszen honfitársai részéről sokszor éppen az
ellenkezőjével találkozik. A dicséret a hitét kifejező, a hittel kérő embernek
szól: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.”
Lehet, hogy ebben a megfogalmazásban van egy kis túlzás, hiszen más esetekben
is találkozott mély hitű emberekkel Jézus, de mindenképpen van benne igazság és
tanulság számunkra.
Kéréseinket mindig nagy alázattal, méltatlanságunk tudatában, bizalommal, az isteni akarat elfogadásának szándékával és mély hittel terjesszük Isten elé!
© Horváth István Sándor
Imádság: Kéréseinket mindig nagy alázattal, méltatlanságunk tudatában, bizalommal, az isteni akarat elfogadásának szándékával és mély hittel terjesszük Isten elé!
© Horváth István Sándor
Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat! Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése