Ferenc pápa mindennapi imája: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani!”

A Szentatya különleges gesztust tett június 22-én: a szerdai kihallgatáson menekültekkel vette körül magát a Szent Péter téren lévő emelvényen. Beszédében a leprás meggyógyításának történetéről elmélkedett, és egy személyes titkát is elárulta. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

„Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani!” (Lk 5,12): ezzel a kéréssel fordul a leprás Jézushoz, ahogyan imént hallottuk. Ez az ember nemcsak meggyógyulni, hanem „megtisztulni” szeretne, vagyis teljesen egészségessé válni, testben, lélekben egyaránt. A leprát ugyanis Isten csapásának, nagyfokú tisztátalanságnak tartották. A leprásnak távol kellett tartania magát mindenkitől, nem mehetett a templomba, nem vehetett részt semmilyen istentiszteleti cselekményen. Tehát távol Istentől és távol az emberektől. Szomorú volt az ilyenek élete!

Ennek ellenére ez a leprás nem törődik bele sem a betegségbe, sem azokba az előírásokba, amelyek kirekesztetté teszik. Annak érdekében, hogy elérhesse Jézust, nem fél a törvényszegéstől, bemegy a városba – amit nem lett volna szabad megtennie, tilos volt ugyanis –, és amikor rátalál, „arcra borult előtte, és így kérte: »Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani«” (Lk 5,12). Mindaz, amit ez a tisztátalannak tartott ember tesz és mond, az hitének kifejezése! Elismeri Jézus hatalmát: biztos abban, hogy gyógyító ereje van, és minden csak az ő akaratától függ. Ez a hit adott neki erőt ahhoz, hogy minden szokással szakítva keresse a találkozást Jézussal, aztán pedig eléje borulva „Uram”-nak szólítja. A leprás könyörgése megmutatja, hogy amikor Jézus elé állunk, nem kell hosszú beszédekbe bonyolódnunk. Néhány szó is elég, ha azokat az ő mindenhatóságában és jóságában való teljes bizalommal mondjuk ki. Rábízni magunkat Isten akaratára azt jelenti ugyanis, hogy az ő végtelen irgalmába ajánljuk magunkat. Hadd mondjak én is nektek bizalmasan egy személyes dolgot: lefekvés előtt, este ezt a rövid imát mondom: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani!” Azután elmondok öt miatyánkot, Jézus mindegyik sebére egyet, mert Jézus sebhelyei által tisztított meg minket. Ha én ezt teszem, akkor ti is megtehetitek: elmondani, hogy „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani!”, aztán gondolni Jézus sebeire, és mindegyikre elmondani egy miatyánkot. Jézus pedig mindig meghallgat minket!

Jézust szíven üti ez az ember. Márk evangéliuma hangsúlyozza, hogy Jézusnak „megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!«” (Mk 1,41). Jézus tette a szavait kíséri, és kifejezettebbé teszi tanítását. A mózesi törvény rendelkezéseivel szemben, amely tiltotta a közeledést a leprásokhoz (vö. Lev 13,45–46), Jézus kinyújtja kezét, sőt meg is érinti. Hányszor találkozunk mi is szegény emberekkel, akik odajönnek hozzánk! Lehet, hogy bőkezűek vagyunk hozzájuk, együtt is érzünk velük, de általában nem érintjük meg őket. Pénzt adunk nekik, de úgy, hogy eléjük dobjuk, mert óvakodunk attól, hogy megérintsük a kezüket. Elfeledkezünk arról, hogy az Krisztusnak a teste! Jézus arra tanít, hogy ne féljünk megérinteni a szegényt és a kitaszítottat, mert ő jelen van bennük. A szegény megérintése megtisztíthat minket a képmutatástól és aggódóvá tehet minket helyzetéért. A kirekesztettek megérintése. Ma itt vannak mellettem ezek a fiatalok. Sokan azt gondolják róluk, hogy jobb lett volna, ha saját földjükön maradnak. De ott sokat szenvedtek. Ők a mi menekültjeink, de sokan kirekesztettnek tekintik őket. Kérem szépen, ők a mi testvéreink! A keresztény ember senkit sem zár ki, mindenkinek helyet ad, engedi, hogy mind jöjjenek!

Miután meggyógyította a leprást, Jézus megparancsolja neki, hogy ne beszéljen gyógyulásáról senkinek, hanem meghagyja neki: „Menj, és mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot, bizonyságul nekik” (Lk 5,14). Jézusnak ez az utasítása legalább három dologra mutat rá. Az első: a bennünk működő kegyelem nem keresi a feltűnést, általában tapintattal és hangoskodás nélkül működik. Hogy sebeinket ápolja és vezessen minket az életszentség útján, szívünket türelmesen Krisztus szíve szerint alakítja, hogy egyre jobban elsajátítsuk az ő gondolatait és érzelmeit. A második: a végbement gyógyulás papokkal történő hivatalos ellenőriztetésével és az engesztelő áldozat bemutatásával a leprás ismét visszakerül a hívők közösségébe és a társadalmi életbe. Visszahelyezése teljessé teszi gyógyulását. Amint ő maga kérte, most már teljesen megtisztult! Végezetül azáltal, hogy megmutatja magát a papoknak, a leprás tanúságot tesz előttük Jézusról és az ő messiási hatalmáról. A könyörület ereje, amellyel Jézus meggyógyította a leprást, ennek az embernek a hitét képessé tette, hogy megnyíljon a küldetésre. Kitaszított volt, most pedig egy közülünk!

Most gondoljunk magunkra, nyomorúságainkra… Mindenkinek megvannak a sajátjai. Gondoljunk rájuk őszintén. Hányszor elrejtjük őket a „jó modor” képmutatásával! És épp ezért van szükségünk arra, hogy egyedül maradjunk, az Úr elé térdeljünk, és kérjük: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani!” Mondjátok ezt, mielőtt aludni mentek, minden este. Most pedig mondjuk közösen ezt a szép imát: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani!”