Jézus Szíve 18.

Jézus Szíve, az élet és szentség forrása, irgalmazz nekünk!

A Teremtés könyvében olvassuk: „Megteremtette Isten az embert, férfinak és nőnek teremtette Parancsolta nekik: „Növekedjetek, szaporodjatok, töltsétek be a földet”(Ter 1,) Isten tehát élőnek teremtette az embert, sőt élet forrásának. Ez az élet a földön kezdődik. A földi élet lényege testi vonalon a test kifejlődését, szaporodását jelenti. Lelki síkon viszont az értelem és akarat kibontakozását. Ebben fontos szerepe van a természetes igazságok megismerésének, rendszerezésének, tehát a természettudománynak, de ez nem elég. Isten akarata szerint Ő az emberi értelem elsődleges céljául Isten és az Ő kinyilatkoztatott igazságainak a megismerését rendelte. Márpedig ehhez sok ember el sem jut. Az akarat élettevékenysége a szellemi vágyódás, a jó akarása, megszerzése. Rengeteg g természetes jó van a földön, de az akaratot sem elégíti egészen soha más, csak a legfőbb jó, az Isten. Szent Ágoston írta: „Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik.” (Vallomások). Jézus Szívéből árad az erő ahhoz, hogy Isten ránk vonatkozó akaratát megismerjük, földi életünkben megvalósítsuk, és Istenhez hasonló igaz és szerető lénnyé alakulva kapcsolódjunk hozzá a mennyországban.