Az én szeretett Fiam 8.

Jézus azért volt szeretett Fia az Atyának, mert mindig mindenben az Ő akaratát cselekedte. Ezt nevezhetjük tökéletes engedelmességnek, a megváltott keresztény világ legfőbb értékmérőjének. Az isteni természet (lényeg) végtelen ismeret (mindentudás) és végtelen jóakarat, vagyis szeretet. A zsidóknak nehéz volt ezt megérteni? Jézus egy példabeszéddel kívánta megértetni népével: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hiszen akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való”(Lk 5,36-38) Ábrahám áldást kapott Istentől. Az Úr megmondta neki, hogy száz éves gyermektelensége után az Isten különös áldása elindít egy új népet az addig szülni nem tudó feleségéből. Az utódai annyian lesznek, mint a földön a porszem. De hozzá teszi: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3) Tehát a neki ígért áldás betelik, mert  megszületik  Ábrahám népéből a világnak ígért Megváltó, akiben a föld minden nemzetsége visszakapja az ősszülők miatt elveszett üdvösséget (Mt 16,16-19)A zsidók közül nem mindenki értette a régi tömlő és új bor paraboláját. Még kevésbe értették és értik ma is a befejező gondolatot, amellyel Jézus lezárja ezt az újabb két évezredes vitát: „Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó, - mondja” (Lk 5,39) Szent Pál jajongva imádkozik vér szerinti rokonaiért, mert elvesztették Jézusba, a Messiásba vetett hitüket, és csak utolsónak fognak megtérni a nemzetek közül. Minden katolikus hívőnek tudnia kell, hogy Isten kegyelme ajándék: természetfeletti ajándék. Az ajándék mindig ingyenes, megvásárolni semmivel nem lehet. Isten viszont ahhoz ragaszkodik, hogy ezt a legnagyobb ajándékot, főként a megszentelő kegyelmet kérni kell, vagyis csak imádsággal lehet megkapni. Jézus ezért imádkozik hosszan főpapi imájában az utolsó vacsorán: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.  Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön, a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad,, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám magadnál: Részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt  világ lett” (Jn 17,1b-5) Az apostolokért való imában: „Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból  nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál”(6-10) A hívőkért való imában: „De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ,, hogy te küldtél engem.  Megosztottam velük dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek” (20-26)