Az én szeretett Fiam 11.

Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre egyedül. Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, és Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk. Erős szél támadt, s a tó háborgott. Amikor már eveztek huszonöt-harmincstádiumnyit (4,5-5,5 km,1 római stádium 185 m) látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek. De ő bátorította őket: Én vagyok, ne féljetek! Föl akarták venni a bárkába, ám de a bárka nyomban partot ért ott, ahová tartottak” (Jn 6,15-21) Ezt a részt egészíti ki Máté evangéliuma: „Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. Kísértet, mondták, s félelmükben kiabáltak. Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Erre Péter így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Gyere! felelte. Péter kilépett a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. Te kishitű, vonta kérdőre, miért kételkedtél? Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte és megvallották: Valóban Isten Fia vagy’’ (Mt 14,26-33) a két evangélista által rögzített történet nemcsak isteni nagylelkűség csodálatos üzenete. Nemcsak egy igen nagyvonalú vendéglátás tízezer szegény zsidónak a kietlen tóparton, hogy példát nyújtson a XXI. század nagyszájú gazdagjainak, hanem nekünk, a becsapott emberi történelemnek szánt, szemet és józan észt nyitogató üzenete az istentagadó modern kor gyermekeinek. Mert a csodálatos kenyérszaporítás, az éjszakai csónakázás és különleges Jézus-élmény önmagában is nagy lecke minden gondolkodni tudó emberfiának, de a másnapi kafarnaumi isteni kinyilatkoztatás kimondottan a modern kor 7,2 milliárd szegény emberének felkínált isteni mentőprogram. Mi volt Jézus célja az ismertetett történelmi tényekkel? Megmondta az őt felkereső kis csapatnak a kafarnaumi zsinagógában. Mert a tízezerből néhány tíz felkérezkedett az előző nap óriási eseménye helyén feltűnt bárkákba és Kafarnaumba utaztak. Benéztek a zsinagógába és boldogan érdeklődtek: „Mester, hogy kerültél ide? Bizony, bizony, mondom nektek, felelte Jézus, nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot. Erre megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe? Az tetszik Istennek, -- válaszolta Jézus--, ha hisztek abban, akit küldött. De ők így folytatták: Hadd, lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni. Jézus erre azt mondta: Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből, és életet ad a világnak. Erre így szóltak hozzá: Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből! Én vagyok az élet kenyere, felelte Jézus” (Jn 6,25b-35a) Milyen ostoba ész lakott az emberek lelkében! Égből szállott a manna? Isten vagy teremtette, vagy a már teremtett anyagot alakított át mannává. Ez is isteni mű, de nem az égből postázta az Úr. Előző nap öt ember tenyérnyi kenyeret áldott meg Jézus és annyit teremtett, hogy osztani lehetett. Ő Teremtő, Ő Isten. Nem kell, nem fogadják el. Pedig nem kenyeret kínál, hanem Mennyei Kenyeret, saját istenemberi testét kínálja eledelül a lelkeknek.