„Én
vagyok az élet kenyere”, mondta Jézus az őt kereső zsidóknak. Aki hozzám jön,
többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy
bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki
hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a
magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki
küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek,
hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki,
aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon”
(Jn 6,35-40) Jézus nem a test táplálására szánt földi kenyér. A manna, a zsidók
vándorlási idejére adott, a levegőből a táborra hulló különös élelem volt. A
test táplálékai mind megvoltak benne. A zsidó nép, Isten választott népe éhen
halt volna, ha Isten ezzel a táplálékkal nem látta volna el őket. Már a
honfoglalás első napján megszűnt a felülről lehulló ajándék-ennivaló, hiszen
Kánaán földje „tejjel-mézzel folyó ország” volt, mindent megtermett, ami Isten
ószövetségi szent népe részére szükséges volt. Isten viszont bárányt süttetett
meg kovásztalan búzakenyeret, amikor Egyiptomból kiszabadította őket. A manna
és a fürjek pedig az Ő jóvoltából mindaddig ajándékként szerepeltek a zsidók
étlapján, amíg újra meg tudták termelni ennivalóikat. A húsvéti bárány meg a
kovásztalan búzakenyér ezerháromszáz évig volt a sátán rabszolgaságából való
szabadulás jelképe. Jézus, az Atyától küldött Megváltó istenemberi Testét adta
iszonyatos halálban váltságdíjként, hogy az összes ember bűnét és az értük járó
büntetéseket levezekelje. De ezen felül a bűnöktől sérült lelkeket is meg
akarta szentelni és a föld porából való testet is hozzánevelni a megváltott
lélekhez. Ehhez kell Jézus Szentséges Testének és Vérének kegyelemforrása.Erre
Jézus az utolsó vacsorán tanította meg apostolait és mindannyiunkat: „Amint
elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt
hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek,
mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az
Isten országában”. (Lk 22,14-16) Elfogyasztották a sült bárányt, az Isten B
Bárányának jelképét. Csontot nem törtek benne az ősi előírás szerint, mert
Jézus csontváza a halálban is sértetlen maradt. Aztán ettek hozzá kovásztalan
búzakenyeret, olyan formában, mint az emberi tenyér. Amikor ezzel végeztek,
„most egy kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik
ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én
emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is, és azt
mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak”
(19-20) Ezzel Jézus lezárta az Ószövetséget és megkötötte az új és örök
szövetséget. (Jer 31,31-33) Isten ezzel együtt lezárta az Ószövetség
intézményeit, amelyeket Mózes közvetítésével rendelt el a Sínai hegyen és
életbe léptek az új és örök Főpap jogai, tehát Jézusé. „Megírták a próféták:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul
tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az
Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz
bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát
ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott élő kenyér, aki
ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért”
(Jn 6,45-51)
2016. május 26., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése