Sose hunyjon ki szívünkben az Isten utáni nosztalgia: a pápa csütörtöki homíliája
Ferenc
pápa újra misézik a Szent Márta-házban - OSS_ROM
Az Úr
öröme a mi erősségünk, benne találjuk meg identitásunkat. Ezt állapította meg
homíliájában Ferenc pápa, aki amerikai útja után, október elsején újrakezdte a
Szent Márta-házban bemutatott szentmisék sorát. Ezen a napon tartja az egyház
Lisieux-i Szent Teréz ünnepét, mely különösen kedves Jorge Mario Bergogliónak.
A pápa aláhúzta, hogy egy kereszténynek sosem szabad elveszítenie az Isten
utáni sóvárgást, különben a szívünk nem tud ünnepelni.
Izrael
népe sok éves rabság után visszatér Jeruzsálembe. A Szentatya a napi
olvasmányból kiindulva fejtette ki gondolatait a keresztény identitásról.
Nehémiás könyve elbeszéli, hogy még a babiloni évek alatt sem feledkezett meg a
nép a hazájáról. Sok esztendő telt el, mire elérkezett a várva várt visszatérés
napja, Jeruzsálem újjáépítése. Nehémiás azt kéri Ezdrás írástudótól, hogy
olvassa föl a népnek Mózes törvénykönyvét. A nép boldog, és örömében sír, mert
hallotta Isten Szavát.
Az
Úr öröme adja a mi erőnket
Hogy
lehet ez? – kérdezte a pápa, majd így válaszolt: Egyszerűen ez a nép nemcsak
rálelt városára, ahol született, Isten városára, ez a nép hallotta a törvényt,
rátalált saját identitására, és ezért örvendezett és sírt. De örömkönnyeket
hullatott, mert megtalálta saját önazonosságát, amit a deportálás évei alatt
kicsit elveszített. Ne szomorkodjatok hát, mondja Nehémiás, mert az Úr öröme a
ti erőtök. Az Úr ezt az örömöt adja nekünk, amikor rátalálunk identitásunkra.
Ez az önazonosság elvész az út során, rabságaink, „öndeportálásaink” idején,
amikor ide-oda építünk fészket, nem pedig az Úr házába. Megtalálni önmagunkat –
ismételte a pápa.
Csak
Istenben találjuk meg valódi identitásunkat
De
hogyan találhatjuk meg saját önazonosságunkat? Amikor elveszted azt, ami a tiéd
volt, a házadat, ami tényleg a sajátod volt, akkor nosztalgia támad benned és
ez a vágyakozás újra elvezet az otthonodba. És ez a nép a nosztalgiával, amit
érzett boldog volt és sírt örömében, mert a saját identitása utáni sóvárgása
vezette vissza hozzá. Isten kegyelme ez – állapította meg a pápa. Ha mi tele
vagyunk étellel, nem vagyunk éhesek. Ha kényelmesen, nyugodtan elvagyunk
valahol, akkor nem érezzük szükségét annak, hogy máshová menjünk. És, kérdezem
én – de jó lenne, ha mindannyian megkérdeznénk magunktól: Nyugodt vagyok,
elégedett, nincs szükségem semmire – lelki értelemben gondolom – a szívemben?
Kihunyt bennem a nosztalgia? Tekintsünk erre a boldog népre, amelyik sírt és
örvendezett. Az a szív, amelyik nem érez nosztalgiát, az nem ismeri az örömet.
És éppen az öröm adja a mi erőnket: Isten öröme. Az a szív, amelyik nem ismeri
a nosztalgiát, nem tud ünnepelni. És ez az út, amely évekkel ezelőtt
elkezdődött, ünnepben végződik.
Sose
hunyjon ki szívünkben az Isten iránti nosztalgia
A nép örömujjongásban tört ki, mert megértette a neki hirdetett
szavakat. Rátaláltak arra, amit a nosztalgia révén éreztek és tovább mentek:
Kérdezzük meg magunktól, milyen az Isten utáni nosztalgiánk: elégedettek
vagyunk, boldogok vagyunk így, vagy minden nap bennünk van a vágy, hogy tovább
menjünk? Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy soha, soha, de soha ne hunyjon
ki szívünkből az Isten utáni vágyakozás – fohászkodott végül a csütörtök
reggeli szentmisén Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése