Ferenc pápa: A családból kiindulva változtassuk meg a fejlődési modellt!
Szeptember 30-án ismét általános kihallgatást tartott Ferenc pápa a Vatikánban. Ezúttal nem katekézist tartott, hanem visszatekintett a Kubában és az Amerikai Egyesült Államokban tett apostoli útjára.
A
Szentatya szavai a betegekhez és fogyatékosokhoz a VI. Pál teremben az általános
kihallgatás kezdetén.
Jó
napot kívánok!
Köszöntelek
mindnyájatokat! A mai kihallgatás két helyen zajlik: itt és a téren. Mivel
kissé csúnya időnek néztünk elébe, úgy döntöttünk, hogy ti itt legyetek,
nyugodtabb, kényelmesebb körülmények között, és kivetítőn keresztül kövessétek
a kihallgatást. Nagyon köszönöm, amiért idelátogattatok, és kérlek,
imádkozzatok értem! A betegség rossz dolog, még ha vannak is – derék! –
orvosok, ápolók, ápolónők, orvosságok, minden, a betegség mégis mindig rossz.
De van hitünk, a hit bátorságot önt belénk! És van egy gondolat, melyet
mindannyian ismerünk: Isten beteggé lett értünk, vagyis elküldte Fiát, aki
magára vette összes betegségünket, egészen a keresztig. Ha Jézusra, az ő
türelmére nézünk, hitünk megerősödik.
Betegségünkkel
együtt Jézus mellett haladjunk, hiszen Jézus fogja a kezünket! Ő tudja, mit
jelent a szenvedés, ő megért minket, vigasztal minket, és erőt ad nekünk.
Most
pedig áldásomat adom valamennyitekre, kérve az Urat, hogy áldjon meg és
segítsen titeket. Előtte azonban imádkozzunk Máriához.
Üdvöz
légy, Mária…
[Áldás]
*
* *
A
Szentatya beszéde a Szent Péter téren, a szeptember 30-i általános
kihallgatáson.
Kedves
testvéreim! Jó napot kívánok!
A mai
kihallgatás két helyen zajlik: itt, a téren és a VI. Pál teremben, ahol sok
beteg van, akik kivetítőn követik az eseményt. Mivel kissé csúnya időnk van,
úgy döntöttünk, hogy ők fedett helyen, nyugodtabb körülmények között legyenek.
Legyünk egységben és üdvözöljük egymást!
Az
elmúlt napokban apostoli látogatást tettem Kubában és az Amerikai Egyesült
Államokban. E látogatás ötlete úgy született, hogy szerettem volna részt venni
a családok világtalálkozóján, melynek helyszínéül jó ideje Philadelphia volt
kijelölve. Ez a „kezdeti szándék” tágult ki úgy, hogy meglátogassam az Amerikai
Egyesült Államokat, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházát, aztán Kubát
is, végül ez utóbbi látogatás lett az út első állomása. Ismételten kifejezem
elismerésemet Castro elnöknek, Obama
elnöknek, Ban Ki Moon főtitkárnak azért a fogadásért, amelyben
részesítettek. Szívből köszönöm püspök testvéreimnek és minden munkatársuknak
azt a nagy munkát, amelyet végeztek, és azt az egyház iránti szeretetet, amely
vezette őket.
„Az irgalmasság
misszionáriusaként” érkeztem Kubába, amely természeti szépségekben, kultúrában
és hitben gazdag föld. Isten irgalmassága nagyobb minden sebnél, minden
konfliktusnál, minden ideológiánál; és az irgalmasságnak ezzel a tekintetével
tudtam átölelni az egész kubai népet, a hazájukban és azon kívül élőket, túl
minden megosztottságon. A kubai lélek ezen mély egységének jelképe a Cobrei
Szeretet Szüze, akit éppen száz évvel ezelőtt nyilvánítottak Kuba
védőszentjének. Elzarándokoltam a remény anyjának szentélyébe. Ez az anya az
igazságosság, a béke, a szabadság és a kiengesztelődés útján vezet minket.
Osztozhattam
a kubai nép azon reményében, hogy beteljesedik Szent II. János Pál próféciája:
hogy tudniillik Kuba nyit a világ felé, a világ pedig nyit Kuba felé. Ne
legyenek többé bezártságok, ne létezzen többé a szegénység kihasználása, hanem
méltóságban megvalósuló szabadság legyen! Ez az az út, amely megdobogtatja sok
kubai fiatal szívét: nem a kibúvás, az olcsó haszon útja, hanem a felelősségé,
a felebarát iránti szereteté, az elesettek gondozásáé. Ez az út az oly sokat
szenvedett nép keresztény gyökereiből meríti erejét. Erre az útra biztattam
különösképpen a papokat és minden megszentelt személyt, a tanulókat és a
családokat. A Szentlélek – a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására – adjon
növekedést a magoknak, melyeket elvetettünk!
Kubából
az Amerikai Egyesült Államokba: emblematikus átkelés volt, olyan híd, melyet
Istennek köszönhetően építenek. Isten mindig hidakat akar építeni, mi vagyunk
azok, akik falakat emelünk! A falak pedig leomlanak, mindig!
Egyesült
államokbeli utam három szakaszból állt: Washington, New York és Philadelphia.
Washingtonban találkoztam a politikai vezetőkkel, a közemberekkel, a
püspökökkel, a papokkal és a megszentelt személyekkel, a legszegényebb és
kirekesztett emberekkel. Emlékeztettem
őket arra, hogy annak az országnak és lakosainak legnagyobb értéke a
spirituális és erkölcsi öröksége. Így bátorítani akartam őket, hogy folytassák
tovább a társadalom építését, hűségben azon alapelvükhöz, hogy Isten minden
embert egyenlőnek teremtett, és olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel,
mint a jog az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez.
Ezek
az értékek, melyeken mindenki osztozhat, az evangéliumban találják meg teljes
kibontakozásukat, ahogyan azt jól megmutatta Junípero Serra ferences atyának,
Kalifornia nagy evangelizátorának szentté avatása. Szent Junípero az öröm útját
mutatja meg: elmenni és elvinni másoknak Krisztus szeretetét. Ez a keresztény
ember útja, de minden emberé is, aki megismerte a szeretetet: nem lehet
megtartani magunknak, hanem meg kell osztanunk másokkal. Ezen a vallási és
erkölcsi talajon jött létre és fejlődött az Amerikai Egyesült Államok, és ezen
a talajon lehet továbbra is a szabadág és befogadás földje, és így tud
együttműködni az igazságosabb és testvériesebb világ építésében.
New
Yorkban meglátogathattam az ENSZ székházát, és üdvözölhettem az ott dolgozó
személyzetet. Megbeszélést folytattam a főtitkárral, az utóbbi közgyűlések
elnökeivel és a Biztonsági Tanács elnökével. A nemzetek képviselőihez intézett beszédemben
– elődeim nyomdokait követve – kifejeztem, hogy a Katolikus Egyház bátorítja
azt az intézményt és szerepvállalását a fejlődés és a béke előmozdításában, és
kiemeltem annak szükségességét, hogy egyöntetűen és ténylegesen vállalják a
teremtés gondozását. Nyomatékosan felszólítottam őket, hogy állítsák meg és
előzzék meg az etnikai és vallási kisebbségek, valamint a polgári lakosság
elleni erőszakos cselekményeket.
A
békéért és a testvériségért imádkoztunk
a Ground Zero emlékhelyen, együtt más vallások képviselőivel, az elhunytak
rokonaival és New York kulturálisan oly sokszínű lakosságával. A békéért és az
igazságosságért mutattam be a szentmisét a Madison Square Gardenben.
Mind
Washingtonban, mind New York-ban találkozhattam karitatív
és oktató szervezetekkel, melyek emblematikus példái annak a hatalmas
szolgálatnak, amelyet a katolikus közösségek – papok, szerzetesek, világiak –
végeznek ezeken a területeken.
Utam
csúcspontja a
családok találkozója volt Philadelphiában, ahol a horizont az egész világra
kiszélesedett a család – úgymond – „prizmáján” keresztül. A család, vagyis a
férfi és a nő közötti termékeny szövetség a válasz világunk nagy kihívására,
amely kettős kihívás: a szétaprózódás és az eltömegesedés, két véglet, amelyek
egymás mellett élnek és támogatják egymást, közösen pedig támogatják a
fogyasztói gazdasági modellt. A család a válasz, mert a család annak a
társadalomnak az alapsejtje, amely egyensúlyban tartja a személyes és a
közösségi dimenziót, ugyanakkor a teremtés javainak és erőforrásainak
fenntartható felhasználási modellje is lehet. A család az átfogó ökológia
főszereplője, mert a család az az elsődleges társadalmi alany, amely magában
hordozza a földön élő emberi társadalom két alapelvét: a közösség (kommunió) és
a termékenység elvét. A bibliai humanizmus ezt a képet tárja elénk: az
egységben élő és termékeny emberpár, melyet Isten a világ kertjébe helyezett, hogy
művelje és őrizze azt.
Szeretném kifejezni testvéri és meleg köszönetemet Chaput püspök úrnak,
Philadelphia érsekének azért, hogy nagy elkötelezettséggel, hittel,
lelkesedéssel és a családok iránti szeretettel szervezte meg azt az eseményt.
Ha jól látom, nem véletlen, hanem gondviselésszerű, hogy a családok
világtalálkozójának üzenete, sőt tanúságtétele most az Amerikai Egyesült
Államokból érkezett, vagyis abból az országból, amely a múlt században a
legnagyobb gazdasági és technológiai fejlődést érte el, vallási gyökereinek
megtagadása nélkül. Most ugyanezek a gyökerek kérik, hogy a családból kiindulva
újragondoljuk és megváltoztassuk a fejlődési modellt az emberiség egész
családjának java érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése