Évközi huszonhatodik hét csütörtökje

Évközi huszonhatodik hét csütörtökje

Többször említettük korábban, hogy abban az időben, amikor Lukács megírja evangéliumát, már élő keresztény közösségek léteznek, amelyek ugyan nem nagy létszámúak, de lassan kezdenek kialakulni bennük a különféle szolgálatok. E szolgálatok eredetét a hetvenkét tanítvány küldetésének leírásával egészen Jézusig vezeti vissza Lukács, bemutatva azt, hogy mind az igehirdetés, mind a gyógyítás feladata volt az első küldötteknek. A tanítványoknak ezt a hetvenkettes csoportját megkülönböztetjük az Úr tizenkét apostolától, bár valamennyien küldöttek.
Jézus így indítja útnak őket: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Lk 10,2). E kijelentés is megerősíti, hogy már az apostoli idők után járunk. A vetés munkáját Jézus és az apostolok már korábban elvégezték, mostanra elérkezett az aratás ideje, amely az új küldöttek feladata. Ha kevés a szolgálatot végzők száma, akkor az eredeti küldőhöz kell fordulni: „Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Lk 10,2). Ennek értelmében minden egyházi szolgálat Krisztustól eredeztethető, hozzá nyúlik vissza. Másnak nincs hatalma ahhoz, hogy újabb küldötteket nevezzen ki.
A közösség tagjai az Egyházban szolgálatot végző személyekre mindig úgy tekintsenek, mint akiket Krisztus személyesen választott ki, s imádkozzanak értük, hogy hűségesek legyenek küldőjükhöz!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságot és szeretetet adj nekem, Uram, hogy szívem gazdagságából másoknak is juttathassak. Ne hagyd elfelejtenem, hogy a legkisebb jóság és szeretet sokszor kimondhatatlan örömöt tud okozni.
J. Fischer