2014.10.14. Kedd

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.14.Kedd

Az Ószövetség,mint fogalom a ma élő hívőknek elsődlegesen a Szentírásnak első, negyvenöt könyvből álló ősi részét jelenti.
Azt a népet állítja figyelmünk központjába a kinyilatkoztató Isten, akit szeretetből teremtett, gyermekévé fogadott, mert újra Atya akart lenni, Atyja egy emberi közösségnek, egy nagy emberi családnak. Az ősszülők bűne miatt megszakadt az eleven kapcsolat, a meghitt alkonyati beszélgetés az atyai jóságot sugárzó Teremtő és kiváltságos teremtményei, az első emberpár között. Sokat kellett tanulniuk,hiszen kimondta akaratát Ádámnak az Úr: Íme, a gyönyörű kert, amelyet évezredek óta készítettem,hogy hasznos talaj jöjjön létre az életlehetőségtek előkészítésére. Ezt és más fontos tudnivalót magyarázott el nekik, hogy megértsék a folyamatokat. Az alkonyat idején beleéreztek abba a hangulatba, amit sokszor megénekelt alföldi élményei közül egyszer így vetett papírra Petőfi Sándor „Késő éjjel értem a tanyára Friss gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk, Lobogott a rőzseláng mellettünk”(A Tisza) Isten, a jó Atya azokon a meghitt esti beszélgetéseken az emberi élet boldog jövője előízeként ezt akarta megéreztetni. „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet! Vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog” (Ter 1,28) Arany János is megérezte és énekelte meg a sok tízezer esztendő távlatából merítve: „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek, Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek” (Családi kör) Ez az Istenatyával megszokott boldog beszélgetés maradt el a bűnbeesés napján. Sok ember kárára mindörökre. Az ősszülők remegve féltek. Isten viszont hiányolta ezt az esti, vidám beszélgetést,mai nevén:az esti imát. Az emberek életéből ezzel kiesett valami pótolhatatlan. Megszürkült a naplemente,elszállt sok családi körből a gyerekkacaj,az öröm.Istent aggasztotta, hogy az átmenetileg győztes sátán diadalmasan építette rabszolga-uralmát az egész földön. A fenséges tanítás, amelyet Isten adott önmagáról, a végtelen fenségében is közvetlen Atyáról, aki az átmeneti, földi élet után „a világ kezdetétől nekik, az embereknek készített országot” (Mt 25,34) a mennyországot:ezek után csak poklot kaphattak az új uruktól a hűtlenül elpártolt és vissza nem tért emberek. Ezek közé tartozott Ábrahám is életének hat évtizedén. Neki ígérte meg a fölséges Isten, hogy minden áldást visszakap, ha elhagyja eddigi életét, és elvándorol egy távolabbi vidékre. Ott majd fiút szül neki a felesége, Sára, és két évezred múlva a család komoly néppé növekszik. Később idegeneket is befogadott családjába, és ezt egy közös jellel, a körülmetéléssel igazolta Isten parancsára. De ezt a közösséget a testükön viselt jel nem tudta üdvözíteni. Sok-sok parancsot is adott az Úr Ábrahám népének, hogy Istennek tetsző lehessen az életük, de mind, az összes parancsot senki sem tudta megtartani. Az ősbűn miatt bezárt mennyországot lehetetlen volt embernek kinyitni. Erre vállalkozott isteni szeretettel a Fiúisten. Az Atya egy szűz leányt, Máriát, választott ki számára édesanyának, hogy tőle születve igazi ember legyen. Emberségét nem szokott módon kapta, hanem amint Isten Ádám testéből vett ki egy bordát, és abból alkotta Éva testét, majd lelket lehelt bele,addig ebben az isteni megtestesülésben megalkotta a Fiúisten emberi testét, teremtette emberi lelkét mint minden embernek,és a megalkotott új embertestbe lehelte. Tökéletes, isteni megoldás. A mi megváltásunk is ilyen tökéletes: a Második isteni Személy szenved végtelenül tökéletes kereszthalált emberségében. Ez a megváltásunk isteni ára. Csak ez üdvözít mindenkit. (Gal 5,6)