2014. október 12., vasárnap

2014.10.12.Vasárnap



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.12.Vasárnap
 
H
a figyelmesen olvassuk az Ószövetség Teremtés könyvét, fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy Isten boldogságra teremtette az embert. Mindenek előtt megteremtette a mérhetetlen nagy csillagvilágot, hogy amikor elérkezik az ember teremtésének az ideje, egy csodálatos kék palást boruljon fölé és áradjon rá egy szikrázó, jóleső meleget sugárzó fényforrás. Amikor ez a forrás elvonul az égboltról, milliárd apróbb fényforrás ragyogjon a helyén. A Szentírás Istenteremtő tevékenységét így vezeti be: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó” (Ter1,1-4) Isten ezt a világosságot jövendő legkedvesebb teremtményeinek, az embereknek teremtette. Nem teremtett világosságot az angyaloknak, mert maga mellé vette őket, s amint az örökre szóló próbát kiállták, attól kezdve rögtön látják Isten saját fényét, amit a Biblia kebód Jahveh-nak nevez. A fény-forrás ragyogása a javát, örömét szolgálta a földre tervezett embereknek. A megteremtett emberek testének öt érzékszerve között igen rangos helyet kapott a szem. Ennek a boldog rendeltetése, hogy látni tudja Isten teremtett fényében a többi anyagból álló lényt. Isten, amit a mérhetetlen csillagvilágból az embereknek adott közös birtokul, ez a fény teszi láthatóvá. Mindenki élvezheti a színek pazar pompáját, akinek a szeme ép. Az embernek napról-napra táplálkoznia kell, hogy a teste fennmaradjon, élete hosszú legyen. Isten évezredeken, át hűtötte, szerelte fel a föld felszínét növényekkel és állatokkal, amelyeknek a célja ellátni a folyton szaporodó embereket friss eledellel. Ezt időnként bőséges lakomaként adja az ünnepelni szerető embereknek az Úr. A mai vasárnap erre a gondos szeretetre hívja fel a figyelmünket a szentmise három olvasmánya. Az evangélium Istenatyánkat vendéglátó nagyúrként mutatja be. A természetes táplálkozás ünnepi formája ritka, de fontos esemény. Különösen a menyegzői lakoma boldog biztatás. A vőlegény, a jövendő boldog családapa ne féljen. Az élet Ura, a mi Atyánk, végtelen nagy Úr. A neve kifejezi, hogy olyan Atya, aki részt adott a felnőtté érett gyermekeinek teremtő erejéből. Megparancsolta, hogy egy férfi és egy nő házasságot kössön, örökre szóló szeretetközösséget hozzon létre egymás tökéletes boldogítására, és szerelmük gyümölcseként szülessenek gyermekeik. Ezeket az Úristen is gyermekévé fogadja. Eredeti formában az Úr az ős-szülők éltető lelkébe teremtette a megszentelő kegyelmet, és felhatalmazta őket, hogy Istentől olyan lelket örökölhet fogantatása pillanatában minden gyermekük, amelybe az Istenatya beleteremtette a megszentelő kegyelmet, így minden magzat Isten fogadott gyermekeként kezdhette volna életét. Ez az isteni terv soha nem valósult meg, mert Éva is, Ádám is elvesztette a maga megszentelő kegyelmét, nem volt lehetősége erre az örökéletet biztosító örökségre. Jézus megváltói halála segít ezen a nagy hiányon: születése után minden szülő bármikor megkereszteltetheti nagy kincsét, és ezzel megadhatja neki az örök életre szóló belépőt is. Az ószövetségi olvasmány Jeruzsálemet jelöli meg, ahol az Úr bőséges lakomát biztosít gyermekeinek. Itt rendelte el Jézus az Eukarisztiát, itt nyerte meg számunkra bűneink és büntetéseink elengedését a kereszthalálával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése