2014. augusztus 12., kedd

Zsolozsma 220.



Theodorétosz küroszi püspöknek „Az Úr megtestesülése” című értekezéséből

Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást

A mi orvosságunk: a Megváltónk gyötrelmei, amit a próféta tanítva így mond el: ő a mi bűneinket hordozza, és miértünk szenved. Mi pedig úgy tartottuk, hogy betegségben meg büntetésben és kínzatásban részesül, ő pedig a mi bűneinkért szenvedte sebeit, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért van rajta a fenyíték, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mindnyájan mint tévelygő juhok bolyongtunk, ezért vitték el, mint juhot a leölésre, és elnémult, mint nyírója előtt a bárány (Iz 53, 4-7) Miként a pásztor, ha észreveszi, hogy nyája elszéledt, felveszi kezébe az egyik bárányt és elviszi a neki kívánatos legelőre, ennek a nyomában a többit is magához viszi vissza, ugyanígy az Isten Igéje is, midőn az eltévelyedett emberiséget látta, felvette a szolga alakját és önmagával egyesítette. Ennek nyomán az egész emberi természetet visszafordította önmagához, és isteni legelőre vezette azokat, akik rossz legelőkön éheztek és farkasok prédái voltak. Megváltónk ezért vette fel magára az emberi természetet, ezért vállalta az Úr Krisztus az üdvöt hozó szenvedést, hogy meghalva és sírba temetve legyőzze azt a régi zsarnokot, és így a romlandóságban sínylődőknek romolhatatlanságot ígért. Lerombolt templomát ugyanis helyreállítva és feltámasztva, a megholtaknak és az ő feltámadását váróknak is igaz és biztos ígéreteket helyezett kilátásba.„Mert – úgymond – amiként ez a tőletek vett emberi természet az Istenségnek benne lakozása és személyes egysége folytán elnyerte a feltámadást, és a romlandóságot és szenvedéseket magáról levetve romolhatatlanná és halhatatlanná vált, ugyanígy ti is a halál nyomasztó szolgaságából felszabadultok, és a romlandóságot a szenvedésekkel együtt levetve halhatatlanságba öltöztök.” Ezért adta minden ember számára a keresztség ajándékát is az apostolok által: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28, 19). A keresztség ugyanis az Úr halálának bizonyos utánzása és képmása, így tanítja Pál: Ha halálának hasonlóságában egybenőttünk Fiával, úgy leszünk feltámadásában is (Róm 6, 5).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése