Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.14. csütörtök
Ezekiel próféta fiatalon került fogságba, Babilonba. Azok, akik vele együtt hagyták el a fővárost, aggódva lesték a híreket. Amit a próféta írásából a szentmisék kijelölt olvasmányaiból idéztünk, bőségesen megmutatták, hogy az Úr minden tette bölcs, előrelátó volt. Amikor felmondták a Babilon követelte adót, Nebukadnezár babiloni király komoly tömeget vetett fogságba. Hatásosan rámutatott, hogy ismeri a zsidó gondolkodásmódot, amellyel túl akarnak járni az ő eszén. Tudhatta, hogy ezzel saját Istenüket is meggyalázzák, mert nála is okosabbak akarnak lenni. Isten, amint többször fejtegettük, az adófizetést egyetlen józan megoldásnak minősítette. Többször megüzente, hogy az egyiptomi fáraó gyenge, önmagát sem képes megvédeni. A mai prófétai írásban nem ok nélkül olvassuk többször is: „lázongó nemzedék körében élsz” Voltak, akik abban reménykedtek, hogy az elhurcoltak áldozata elég az otthonmaradtakért is. Azonban, amit Ezekiel Jeruzsálembe elragadtan látott, hallott azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem így volt.„Emberfia, lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de ne hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el nappal a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal a szemük láttára. Aztán menj el este a szemük láttára, mint akik száműzetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földe, mert jellé tettelek Izrael háza számára. A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: Mit csinálsz? Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él. Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a v állára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben. Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik (segítőit és seregét), mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rátok utánuk” (Ez 12,2-14) Mit jelenthet ez a kifejezés: Kardot rántok utánuk? „Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr”(15-16)
2014.08.14. csütörtök
Ezekiel próféta fiatalon került fogságba, Babilonba. Azok, akik vele együtt hagyták el a fővárost, aggódva lesték a híreket. Amit a próféta írásából a szentmisék kijelölt olvasmányaiból idéztünk, bőségesen megmutatták, hogy az Úr minden tette bölcs, előrelátó volt. Amikor felmondták a Babilon követelte adót, Nebukadnezár babiloni király komoly tömeget vetett fogságba. Hatásosan rámutatott, hogy ismeri a zsidó gondolkodásmódot, amellyel túl akarnak járni az ő eszén. Tudhatta, hogy ezzel saját Istenüket is meggyalázzák, mert nála is okosabbak akarnak lenni. Isten, amint többször fejtegettük, az adófizetést egyetlen józan megoldásnak minősítette. Többször megüzente, hogy az egyiptomi fáraó gyenge, önmagát sem képes megvédeni. A mai prófétai írásban nem ok nélkül olvassuk többször is: „lázongó nemzedék körében élsz” Voltak, akik abban reménykedtek, hogy az elhurcoltak áldozata elég az otthonmaradtakért is. Azonban, amit Ezekiel Jeruzsálembe elragadtan látott, hallott azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem így volt.„Emberfia, lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de ne hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el nappal a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal a szemük láttára. Aztán menj el este a szemük láttára, mint akik száműzetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földe, mert jellé tettelek Izrael háza számára. A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: Mit csinálsz? Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él. Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a v állára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben. Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik (segítőit és seregét), mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rátok utánuk” (Ez 12,2-14) Mit jelenthet ez a kifejezés: Kardot rántok utánuk? „Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr”(15-16)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése