Sienai Szent Katalin szűznek „Az isteni
gondviselés” című párbeszédes művéből
A szeretet kötelékében
Édes Uram, fordítsd irgalmas szemedet kegyesen erre a népre, Egyházad titokzatos testére: hiszen sokkal nagyobb dicsősége lesz nevednek abból, ha megkönyörülsz teremtményeid ekkora sokaságán, mint ami énbelőlem, nyomorult magamból lenne, aki annyiszor megbántottam fölségedet. Ugyan mi tudna megvigasztalni, ha azt látnám, hogy én ugyan élvezem az életet, néped pedig a halál martaléka lenne; és ha látnám szeretett Jegyesedben a bűnök sötétségét, amely a saját hibámból és többi teremtményed hibájából származott? Azt szeretném tehát, és kivételes kegyelemként kérem is: teljesítse ezt a kérésemet mérhetetlen szereteted, amely arra késztetett, hogy az embert saját képedre és hasonlatosságodra megteremtsd. Könyörögve kérdem, ki vagy mi volt az oka annak, hogy az embert ekkora méltósággal ruháztad fel? Biztosan csak az a végtelen nagy szereteted, amellyel teremtményedet önmagadban szemlélted, és ez a szeretet ejtett foglyul téged. De világosan tudom azt is, hogy bűnei miatt az ember megérdemelten veszítette el azt a méltóságot, amellyel te ruháztad fel. Te pedig ugyanettől a szeretetedtől indíttatva, amikor az emberi nemet ki akartad engesztelni önmagaddal, nekünk ajándékoztad egyszülött Fiad igéjét. Fiad valóságos közbenjáró és közvetítő lett közted és miköztünk; megigazulásunkká lett, aki megbűnhődte és magára vette a mi összes igaztalanságunkat és gonoszságunkat irántad való engedelmességből, hiszen te így rendelted, örök Atyánk, amikor elhatároztad, hogy magára vegye emberi természetünket. Ó, mérhetetlen mélységű szeretet: melyik szív volna annyira kemény, hogy érzéketlen maradna, és meg ne nyílna, amikor látja ennek a megmérhetetlen fenségnek a leereszkedését abba a mélységbe és elesettségbe, amelyben emberségünk vergődik? Mi a te képmásod vagyunk és te a miénk, hiszen az emberben te kapcsoltad egybe ezt a kettőt, amikor örök Istenségedet elrejtetted Ádám testének gyarló leple és anyagi korlátoltsága alá. Miért van így mindez? Egyedül a te kimondhatatlan szereteted az oka ennek. Erre a mérhetetlen szeretetedre, arra kérem fölségedet lelkem minden erejével, hogy irgalmazz kegyesen nyomorult teremtményeidnek.
A szeretet kötelékében
Édes Uram, fordítsd irgalmas szemedet kegyesen erre a népre, Egyházad titokzatos testére: hiszen sokkal nagyobb dicsősége lesz nevednek abból, ha megkönyörülsz teremtményeid ekkora sokaságán, mint ami énbelőlem, nyomorult magamból lenne, aki annyiszor megbántottam fölségedet. Ugyan mi tudna megvigasztalni, ha azt látnám, hogy én ugyan élvezem az életet, néped pedig a halál martaléka lenne; és ha látnám szeretett Jegyesedben a bűnök sötétségét, amely a saját hibámból és többi teremtményed hibájából származott? Azt szeretném tehát, és kivételes kegyelemként kérem is: teljesítse ezt a kérésemet mérhetetlen szereteted, amely arra késztetett, hogy az embert saját képedre és hasonlatosságodra megteremtsd. Könyörögve kérdem, ki vagy mi volt az oka annak, hogy az embert ekkora méltósággal ruháztad fel? Biztosan csak az a végtelen nagy szereteted, amellyel teremtményedet önmagadban szemlélted, és ez a szeretet ejtett foglyul téged. De világosan tudom azt is, hogy bűnei miatt az ember megérdemelten veszítette el azt a méltóságot, amellyel te ruháztad fel. Te pedig ugyanettől a szeretetedtől indíttatva, amikor az emberi nemet ki akartad engesztelni önmagaddal, nekünk ajándékoztad egyszülött Fiad igéjét. Fiad valóságos közbenjáró és közvetítő lett közted és miköztünk; megigazulásunkká lett, aki megbűnhődte és magára vette a mi összes igaztalanságunkat és gonoszságunkat irántad való engedelmességből, hiszen te így rendelted, örök Atyánk, amikor elhatároztad, hogy magára vegye emberi természetünket. Ó, mérhetetlen mélységű szeretet: melyik szív volna annyira kemény, hogy érzéketlen maradna, és meg ne nyílna, amikor látja ennek a megmérhetetlen fenségnek a leereszkedését abba a mélységbe és elesettségbe, amelyben emberségünk vergődik? Mi a te képmásod vagyunk és te a miénk, hiszen az emberben te kapcsoltad egybe ezt a kettőt, amikor örök Istenségedet elrejtetted Ádám testének gyarló leple és anyagi korlátoltsága alá. Miért van így mindez? Egyedül a te kimondhatatlan szereteted az oka ennek. Erre a mérhetetlen szeretetedre, arra kérem fölségedet lelkem minden erejével, hogy irgalmazz kegyesen nyomorult teremtményeidnek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése