A bánat
elmélkedés negyedik rész
Dávid nagyon szerette Batsebát, bűne eltussolásáért pedig az ostromnál férjét életveszélyes helyre állíttatta, gyakorlatilag a biztos halálnak tette ki. Amikor a szokásos gyászidő letelt, feleségül vette az özvegyet. Úgy tűnt mindenkinek, aki a hátterét nem ismerte a dolgoknak, hogy minden rendben van. Isten azonban nem hagyta rendezetlenül annak a lelkét, akit egykor Saul ellenében választott ki királynak: „Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.” (lSám 16,1) A Zsoltárok könyvében meg is indokolja választását és kegyelmének állandóságát: „Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerősíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. így szól majd hozzám: Atyám vagy te, én Istenem és szabadításom kősziklája. S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Ökre megőrzőm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll”. (Zsolt 89,21-25.27-30) Dávid Isten kegyelmét hordta magában egész életében. Nem úgy, mint ezer év múlva leszármazottja, Szűz Mária, akinek Isten új névként a „Kegyelemmel teljes”-t adta (Lk 1,28) és ez a kegyelem hatékony volt bűnei ellenére is. Éves várakozás után keményen megrója az Úr választottját, de nem veti el. Dávid nem tudja a jövőt, csak érzi, hogy nagyon elrontott valamit. Ébred benne a bánat. Apasága szent érzés, a betegséggel sújtott gyermekért rimánkodik, böjtöl. Isten kegyét ezzel próbálja kiesdeni: „Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek?” (2Sám 12,22) Ez a bizalom csak tökéletes szeretetből fakadhatott, vagyis természetfölötti, tökéletes bánata volt. Isten megbocsátott vétkes választottjának, Betsabától újra fia született. Salamonnak nevezték el, Isten pedig Nátán prófétán keresztül a Jedidja nevet adta neki. Ez azt jelenti: az Úr kedveltje. (vö. 25) Valóban az lett, hiszen Dávid sok fia közül őt választotta Isten a trónon utódjának, minden idők legbölcsebb királyának, és a Megváltó egyik ősapjának. Mi tehát az igazi bánat? Átérezni Isten fájdalmát, változtatni a bűn akarásán. A bánat ima ezért kezdődik így: „Istenem, szeretlek Téged, ezért szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak.” Ha a bánat indítéka valóban az Isten iránti szeretet, akkor a bánatot tökéletesnek mondjuk. Ez az indok természetfeletti. A szeretetből fakadó bánat gyónás nélkül is azonnal eltörli a bűnöket. Abban az esetben, ha életveszélyben indítja fel a bűnös ezt a bánatot, az üdvösséget biztosan eléri. Viszont ha életben marad, a bánat által eltörölt bűnöket meg kell gyónni. Ha félelemből fakad a bánat, két féleképpen kell néznünk hatását: ha ez a félelem természetfölötti eredetű, pl. fél a bűnös a kárhozattól, ez a bánat elég a bűnbocsánathoz gyónással, feloldozással, de a nélkül nem. A természetes félelemből fakadó bánat nem segít bűnt eltörölni. Az emberek ellen elkövetett bűnöket is meg kell bánni, sőt, ha szükséges, bocsánatot is kell kérni tőlük. A jó bánathoz hozzátartozik az erősfogadás a bűnök és a bűnre vezető alkalmak elkerülésére.
elmélkedés negyedik rész
Dávid nagyon szerette Batsebát, bűne eltussolásáért pedig az ostromnál férjét életveszélyes helyre állíttatta, gyakorlatilag a biztos halálnak tette ki. Amikor a szokásos gyászidő letelt, feleségül vette az özvegyet. Úgy tűnt mindenkinek, aki a hátterét nem ismerte a dolgoknak, hogy minden rendben van. Isten azonban nem hagyta rendezetlenül annak a lelkét, akit egykor Saul ellenében választott ki királynak: „Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.” (lSám 16,1) A Zsoltárok könyvében meg is indokolja választását és kegyelmének állandóságát: „Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerősíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. így szól majd hozzám: Atyám vagy te, én Istenem és szabadításom kősziklája. S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Ökre megőrzőm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll”. (Zsolt 89,21-25.27-30) Dávid Isten kegyelmét hordta magában egész életében. Nem úgy, mint ezer év múlva leszármazottja, Szűz Mária, akinek Isten új névként a „Kegyelemmel teljes”-t adta (Lk 1,28) és ez a kegyelem hatékony volt bűnei ellenére is. Éves várakozás után keményen megrója az Úr választottját, de nem veti el. Dávid nem tudja a jövőt, csak érzi, hogy nagyon elrontott valamit. Ébred benne a bánat. Apasága szent érzés, a betegséggel sújtott gyermekért rimánkodik, böjtöl. Isten kegyét ezzel próbálja kiesdeni: „Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek?” (2Sám 12,22) Ez a bizalom csak tökéletes szeretetből fakadhatott, vagyis természetfölötti, tökéletes bánata volt. Isten megbocsátott vétkes választottjának, Betsabától újra fia született. Salamonnak nevezték el, Isten pedig Nátán prófétán keresztül a Jedidja nevet adta neki. Ez azt jelenti: az Úr kedveltje. (vö. 25) Valóban az lett, hiszen Dávid sok fia közül őt választotta Isten a trónon utódjának, minden idők legbölcsebb királyának, és a Megváltó egyik ősapjának. Mi tehát az igazi bánat? Átérezni Isten fájdalmát, változtatni a bűn akarásán. A bánat ima ezért kezdődik így: „Istenem, szeretlek Téged, ezért szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak.” Ha a bánat indítéka valóban az Isten iránti szeretet, akkor a bánatot tökéletesnek mondjuk. Ez az indok természetfeletti. A szeretetből fakadó bánat gyónás nélkül is azonnal eltörli a bűnöket. Abban az esetben, ha életveszélyben indítja fel a bűnös ezt a bánatot, az üdvösséget biztosan eléri. Viszont ha életben marad, a bánat által eltörölt bűnöket meg kell gyónni. Ha félelemből fakad a bánat, két féleképpen kell néznünk hatását: ha ez a félelem természetfölötti eredetű, pl. fél a bűnös a kárhozattól, ez a bánat elég a bűnbocsánathoz gyónással, feloldozással, de a nélkül nem. A természetes félelemből fakadó bánat nem segít bűnt eltörölni. Az emberek ellen elkövetett bűnöket is meg kell bánni, sőt, ha szükséges, bocsánatot is kell kérni tőlük. A jó bánathoz hozzátartozik az erősfogadás a bűnök és a bűnre vezető alkalmak elkerülésére.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése