Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.11. hétfő
Ezekiel papi családba született. Az ősi jog szerint minden családfő egyben közvetítő Isten és a családtagok között. Amikor az Úr a Sínai hegy tövében szövetséget kötött Ábrahám kisebbik unokája,Jákobnak egész közösségével egy nagy családnak minősítette. Jákob tizenkét fia nemcsak családfő, hanem idővel nemzetségfő lett. Isten a harmad szülött Lévi nemzetségét nevezte ki papi törzsnek. Mózes bátyja, Áron lett a főpap. Ezt a rangot Isten parancsára a fővezér, Mózes adta át bátyjának. Az ünnepélyes hatalomátadást nevezték papszentelésnek. Lévi fiai kisebb papi hatalmat kaptak. Áron halála után egyik fia örökölte a főpapi tisztséget. A papi hatalom, az első szentelés a születéssel adódott tovább. Így örökölte Ezekiel is a papságot. Őt sok-sok társával együtt évtizeddel Jeruzsálem ostroma előtt hurcolták el hazájukból Babilonba. A Kebár folyó mellett kaptak elhelyezést a főváros, Babilon közelében, Mezopotámiában. Itt részesült később a könyve elején leírt látomásban.„A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam. A hónap ötödik napján, Jojachin király száműzetésének ötödik esztendejében az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a kaldeusok földjén, a Kebár folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze. Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk mind a négyüké négy irányba nézett. Az egyiknek szárnya összeért másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, s valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt”(Ez 1,1-12. 13-21. 26-28) Gyönyörű látomás. Milyen fenséges lesz az Urat közvetlenül szemlélni az élet nagy zarándokútja végén, különösen akkor, amikor a Mennyei Atya szeretettel átölel.
2014.08.11. hétfő
Ezekiel papi családba született. Az ősi jog szerint minden családfő egyben közvetítő Isten és a családtagok között. Amikor az Úr a Sínai hegy tövében szövetséget kötött Ábrahám kisebbik unokája,Jákobnak egész közösségével egy nagy családnak minősítette. Jákob tizenkét fia nemcsak családfő, hanem idővel nemzetségfő lett. Isten a harmad szülött Lévi nemzetségét nevezte ki papi törzsnek. Mózes bátyja, Áron lett a főpap. Ezt a rangot Isten parancsára a fővezér, Mózes adta át bátyjának. Az ünnepélyes hatalomátadást nevezték papszentelésnek. Lévi fiai kisebb papi hatalmat kaptak. Áron halála után egyik fia örökölte a főpapi tisztséget. A papi hatalom, az első szentelés a születéssel adódott tovább. Így örökölte Ezekiel is a papságot. Őt sok-sok társával együtt évtizeddel Jeruzsálem ostroma előtt hurcolták el hazájukból Babilonba. A Kebár folyó mellett kaptak elhelyezést a főváros, Babilon közelében, Mezopotámiában. Itt részesült később a könyve elején leírt látomásban.„A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam. A hónap ötödik napján, Jojachin király száműzetésének ötödik esztendejében az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a kaldeusok földjén, a Kebár folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze. Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk mind a négyüké négy irányba nézett. Az egyiknek szárnya összeért másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, s valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt”(Ez 1,1-12. 13-21. 26-28) Gyönyörű látomás. Milyen fenséges lesz az Urat közvetlenül szemlélni az élet nagy zarándokútja végén, különösen akkor, amikor a Mennyei Atya szeretettel átölel.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése