Úrnapja utáni napok
elmélkedés nyolcadik rész
A Mennyei Atya Ábrahám kiválasztása után megkezdi a megváltás konkrét előkészítését. Az előző történelmi áttekintésben szépen kibomlik az atyai terv Ábrahámtól Dávidon keresztül a Messiásig. Most viszont a Szentírásban nézzük át azt a folyamatot, amelyikben ténylegesen megvalósulnak a korábban meghirdetett történelmi tények. Mindennek kezdete és alapja az Élő Istentől kapott áldás.
„Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,1-3) Ábrahám arra a vidékre költözött, amely majd egykor az ő leszármazottainak tulajdona lesz. Csak elhunyt bátyjának árváját vitte magával, aki később elvált tőle, és akit Szodomából kimentettek az angyalok. 318 szolgájával legyőzött négy királyt seregükkel együtt. Találkozott a Magasságbeli főpapjával, Melkizedekkel, aki szintén megáldotta őt. Isten újabb látomásban részesítette, és még több jót ígért neki. Ekkor fakadt ki Ábrahám: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam. És Ábr (ah) ám így folytatta: Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm. Az Úr szava ezt mondta neki: Nem az lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik. Aztán ki vezette, és azt mondta neki: Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Majd hozzáfűzte: Ilyen lesz a te nemzetséged. Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra”.(15,2-6) Ez az isteni megállapítás nemcsak azt jelenti, hogy Ábrahám nagy sokaság testi életforrás lesz, tehát a zsidó nép ősatyja, hanem azt is, hogy lelki síkon is ősatya lesz a hitével. Szent Pál apostol kemény igazságokat keményen megfogalmazó levelében erre utal: nem azok Ábrahám igazi gyermekei, akik körül vannak metélve: „hiszen maguk a körülmetéltek (a zsidók) sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek. Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten igaz Izraelének! Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen”. (Gal 6,13-17)„Isten igaz Izraele” Jézus abszolút érve szerint az, hogy hisz Jézus megváltói halálában és feltámadásában. Olvassuk el Szent Márk evangéliumának befejező részéből: „Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek (Húsvétvasárnap este). Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták (az asszonyoknak, Mária Magdolnának: Lk 24,9-11; Mk 16,10-11)(az emmauszi tanítványoknak: (Mk 16,12-13) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.(Mk 16,13-16) Gondolom, ezek után értjük, hogy miért kellett Ábrahámnak olyan keservesen megszenvednie azzal, hogy kilencven esztendős koráig várnia kellett Izsák születésére. Sára segítő ötlete átmenetileg megvigasztalta, hogy éljenek az akkori kor közmegegyezéséből vett biztatással, hogy ha a feleség nem tud gyermeket szülni, adja férjének mellékfeleségül, és ha az fiút szül, legyen törvényes örököse apjának. Ábrahám beleegyezett. Izmaelt elfogadta, sőt Istent kinevette, amikor újra megígérte, hogy Sára megszüli az ígért gyermeket. Isten ezért rendelte el, hogy Sára fiának ezt a nevet kell kapnia: Jiszchak, vagyis az apa kinevette Istent. Mi őt Izsáknak írjuk és mondjuk.(Ter 17,15-19)
elmélkedés nyolcadik rész
A Mennyei Atya Ábrahám kiválasztása után megkezdi a megváltás konkrét előkészítését. Az előző történelmi áttekintésben szépen kibomlik az atyai terv Ábrahámtól Dávidon keresztül a Messiásig. Most viszont a Szentírásban nézzük át azt a folyamatot, amelyikben ténylegesen megvalósulnak a korábban meghirdetett történelmi tények. Mindennek kezdete és alapja az Élő Istentől kapott áldás.
„Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,1-3) Ábrahám arra a vidékre költözött, amely majd egykor az ő leszármazottainak tulajdona lesz. Csak elhunyt bátyjának árváját vitte magával, aki később elvált tőle, és akit Szodomából kimentettek az angyalok. 318 szolgájával legyőzött négy királyt seregükkel együtt. Találkozott a Magasságbeli főpapjával, Melkizedekkel, aki szintén megáldotta őt. Isten újabb látomásban részesítette, és még több jót ígért neki. Ekkor fakadt ki Ábrahám: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam. És Ábr (ah) ám így folytatta: Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm. Az Úr szava ezt mondta neki: Nem az lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik. Aztán ki vezette, és azt mondta neki: Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Majd hozzáfűzte: Ilyen lesz a te nemzetséged. Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra”.(15,2-6) Ez az isteni megállapítás nemcsak azt jelenti, hogy Ábrahám nagy sokaság testi életforrás lesz, tehát a zsidó nép ősatyja, hanem azt is, hogy lelki síkon is ősatya lesz a hitével. Szent Pál apostol kemény igazságokat keményen megfogalmazó levelében erre utal: nem azok Ábrahám igazi gyermekei, akik körül vannak metélve: „hiszen maguk a körülmetéltek (a zsidók) sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek. Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten igaz Izraelének! Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen”. (Gal 6,13-17)„Isten igaz Izraele” Jézus abszolút érve szerint az, hogy hisz Jézus megváltói halálában és feltámadásában. Olvassuk el Szent Márk evangéliumának befejező részéből: „Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek (Húsvétvasárnap este). Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták (az asszonyoknak, Mária Magdolnának: Lk 24,9-11; Mk 16,10-11)(az emmauszi tanítványoknak: (Mk 16,12-13) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.(Mk 16,13-16) Gondolom, ezek után értjük, hogy miért kellett Ábrahámnak olyan keservesen megszenvednie azzal, hogy kilencven esztendős koráig várnia kellett Izsák születésére. Sára segítő ötlete átmenetileg megvigasztalta, hogy éljenek az akkori kor közmegegyezéséből vett biztatással, hogy ha a feleség nem tud gyermeket szülni, adja férjének mellékfeleségül, és ha az fiút szül, legyen törvényes örököse apjának. Ábrahám beleegyezett. Izmaelt elfogadta, sőt Istent kinevette, amikor újra megígérte, hogy Sára megszüli az ígért gyermeket. Isten ezért rendelte el, hogy Sára fiának ezt a nevet kell kapnia: Jiszchak, vagyis az apa kinevette Istent. Mi őt Izsáknak írjuk és mondjuk.(Ter 17,15-19)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése