2014. június 29., vasárnap

Úrnapja után 7.



Úrnapja utáni napok

elmélkedés hatodik rész

„A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek, az ötven igazért, aki ott lakik? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled! Az egész föld bírája nem járna el igazságosan”.Az Úr így válaszolt: Ha ötven igazat találtok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek”Ábrahám folytatta és így szólt: Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztul az egész város? Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne. Erre ő folytatta beszédét. De lehet, hogy csak negyven van. Ezt felelte: Negyven miatt sem fogom megtenni. Ő újra szólt: Ne haragudj, Uram, hogy beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek. Ezt válaszolta: Ha harmincat találok, hát nem teszem meg. Aztán újra szólt: nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni, lehet, hogy csak húszat találsz. Húsz miatt sem pusztítom el. Ő folytatta: Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak. Ezt válaszolta: Tíz miatt sem pusztítom el. Ezután Isten eltávozott, miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament”. (Ter 18,22-33) Aki ez után még feltételezi, hogy Isten nem nagylelkű a megbocsátásban, attól még sok kellemetlen beszédet kellene elviselnie Istennek és a barátainak is. Ábrahám Isten parancsára ment ezt a szodomai fogolycsapatot kiszabadítani az ellenséges négy király fogságából. Azután pedig alázatos közbenjárással kísérelte meg megmentésüket. amikor sokat kért alázatosan az Úrtól, tehát odaadóan imádkozott értük. Aki azonban makacsul ragaszkodik a bűneihez, azt nem lehet megmenteni.„a két angyal este ért Szodomába, amikor Lót épen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük és így szólt: Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára, és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat Azok így válaszoltak: Nem, a szabadban akarunk éjszakázni. De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készíttetett nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép körülvették a házat. Kihívták Lótot, és így szóltak: Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket. Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat. Erre azok így kiabáltak: El veled! Idegenként jött ide s már a bírót akarja játszani. Veled még jobban elbánunk, mint velük’. Hevesen rátámadtak az emberre, Lódra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. De a férfiak kinyújtották kezüket, és behúzták Lótot magukhoz a házba. és bezárták az ajtót. Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot” (19,1-11) Lótot pedig összecsomagoltatták, és virradatkor gyors menekülésre késztették. Földrengés, kénes eső követte lábnyomukat. Mindenki meghalt, még Lót felesége is. Az angyalok tilalma ellenére visszafordult. Elborította a kén. Nem kellett a gyermektermő házasság, Isten ítélt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése