2014. július 5., szombat

2014.07.05. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.05. szombat

Isten komoly üzenetét, amelyet a júdeai pásztor közvetített a tíz testvértörzsnek, nem vette mindenki komolyan az északi királyságban, Izraelben. Nyugodtan állíthatjuk, semmi átütő erő nem mutatkozott az északi Zsidó ország területén. Kemény kérdés vezeti be Ámosz utolsó sorait: „Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? Mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kírből? Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen – mondja az Úr. Mert lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle népek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék. Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: a vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk” (Ám 9,7-10) Az Újszövetségben az Istenember, a Megváltó hozta az Atya üzenetét. Mennyit kellett csodák sorozatával biztosítani hallgatóit, hogy küldetése biztos, gyógyítania az egyéni aggodalmakat, az egymás után jelentkező sérülteket, hogy az emberek hite annyira megerősödjék, hogy a fenntartásokat elvessék és elhiggyék, hogy a természetfeletti mindenkinek a baján segíteni tud. Amikor Jézus egy távolabbi helységből megérkezett az aznapra tervezett csodatétel helyszínére, Keresztelő János tanítványai mesterük nagyon fontos, aszketikus gyakorlatát kérték számon, Jézuson és tanítványain: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek? Jézus így felelt: Hát búsulhat-e a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az újbort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad” (Mt 9,14-17) Ez a változás elmélete. Volt a helyszínen néhány csodás gyógyulást igénylő beteg. A legtöbb kegyelmet két félénk vak férfi igényelte. Azok elé sorolta Jézus az előkészítő csodákat. Lássák több csodán Jézus hatalmát. Az óriási tömeg kellős közepén állt az Úr. Egy apa jött gyenge hitével gyógyítást kérni otthonfekvő, haldokló tizenkét éves lánya részére. Az apa hite gyenge, ezért kéri Jézust, menjen oda, érintse meg. Jézus elindul, bár tudja, hogy Jairust értesítik: Ne fáraszd a Mestert, meghalt a lányod. Amíg ez történik, Jairus elsápad, Jézus hangosan kérdezi: Ki érintett? A tömegből egy nagyon sovány asszony lépett eléje, és hangosan szól, boldog is, fél is, hogy bevallja: tizenkét éve kezelik eredménytelenül a vérfolyását, ezért csak megsimogatni merte Jézus ruháját, de érzi, azonnal meggyógyult. Mindenki ámul, Jézus Jairusra néz: Látod, hallod? Ne félj, hanem legalább ekkora hittel higgy! Aztán elindul Jairussal. Az udvaron a siratóasszonyok jajonganak. Jézus elküldi őket, nincs rájuk szükség! Kinevetik. Jézus a szülőkkel, Péter, Jakab és János apostolokkal együtt belép a már szőnyegre helyezett, halott leány mellé. Megfogta a kezét és emelt hangon megszólította: Leány, kelj föl! Erre visszatért a lélegzete s rögtön fölkelt.(Lk 8,40-56) Amikor kimentek onnan, követte őket a két vak. Most már ők is bízva kérték az Urat, hogy gyógyítsa meg a szemüket. (Mt 9,18-31) Ámosz utolsó szavaiból kiemelhetjük: „Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen,mint hajdanában volt” (Ám 9,11)
„Ez nap nékünk dicséretes nap, napja vigasságunknak, új bizodalma váltságunknak: Ma született Betlehemben Szűz Máriának Úr Jézus Krisztus mi Megváltónak. Áronnak vesszeje kivirágozék, Tiszta Szűztől gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztusnak, Jézusnak nevezteték”. (Ho 22,1)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése