Szent Ágoston püspök beszédeiből
Ő a mi Urunk, Istenünk, mi meg legelőjének népe
Ezek a szavak, amelyeket elénekeltünk, arról tesznek hitvallást, hogy mi az Isten nyája vagyunk: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, aki alkotott minket (Zsolt 99, 3). Ő a mi Istenünk, mi meg legelőjének népe és kezének nyája vagyunk (vö. Zsolt 94, 7). A pásztoremberek a saját nyájukat nem maguk alkották, a nyájat, amelyet legeltetnek, nem maguk teremtették. De a mi Urunk, Istenünk, mivel Isten és Teremtő, ő maga teremtette a saját nyájat, ez az ő tulajdona, és ezt ő legelteti. Nem más teremtette, amit ő legeltet, sem más nem legelteti azt, amit ő hozott létre.Mivel ebben az énekben megvallottuk, hogy nyája, legelőjének népe, kezének nyája vagyunk, hallgassuk meg tehát, hogy mit mond nekünk, mint az ő nyájának. Azelőtt pásztoraihoz beszélt, most pedig nyájához szól. Szavait akkor mi remegve hallgattuk, ti pedig nyugodtan. De mi van a mai szavaiban? Vajon most fordítva lesz, és mi hallgatjuk nyugodtan, ti pedig remegve? Nem így van! Először, mert ha pásztorok is vagyunk, a pásztor nemcsak azt hallgatja remegve, ami csak a pásztoroknak szól, hanem azt is, ami a nyájnak szól. Ha ugyanis gondtalanul hallgatja azt, ami a nyájnak szól, akkor nincs gondja a nyájra. Azután pedig, mint már előzőleg is mondtuk, kedveseim, két dolgot is meg kell magunkban fontolni: az egyik, hogy keresztények vagyunk, a másik, hogy elöljárók vagyunk. Azzal, hogy elöljárók vagyunk, a pásztorokhoz tartozunk, ha jók vagyunk. Azzal pedig, hogy keresztények vagyunk, veletek együtt mi is a nyájhoz tartozunk. Tehát akár a pásztorokhoz, akár a nyájhoz szól az Úr, nekünk mindent szent félelemmel kell meghallgatnunk, és a rólatok való gondoskodás nem hiányozhat a szívünkből. Hallgassuk meg tehát, testvéreim, miért korholja az Úr a rossz juhokat, és mit ígér nyájának. Ti is az én juhaim vagytok (Ez 34, 31), mondja. Először is, milyen nagy boldogság az, hogy Isten nyája vagyunk. Ha valaki elgondolkodik ezen, testvéreim, még könnyei és szenvedései között is nagy örömet ad neki ez. Hisz ugyanarról mondjuk: Te Izraelt legelteted, akiről azt is mondjuk: Sosem szunnyad, sosem alszik, aki őre Izraelnek (Zsolt 120, 4). Őrködik tehát felettünk, ha ébren vagyunk, őrködik felettünk, ha alszunk is. Ha tehát a pásztorember őrködése alatt nyugodt az ember nyája, mily nagynak kell lennie akkor a mi nyugalmunknak, akiket Isten legeltet, nemcsak azért, mert ő legeltet, hanem azért is, mert ő teremtett minket. És ti, nyájam – mondja az Úr, az Isten –, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között (Ez 34, 17). Mit csinálnak a bakok itt az Isten nyájában? Ugyanazon a legelőn és ugyanannál a vízforrásnál egyrészt a bal oldalra rendelt bakok keverednek össze a jobb oldaliakkal, másrészt pedig ezek megtűrik maguk közt most azokat, akiket később majd különválasztanak tőlük. Itt is türelmet gyakorol a nyáj, mint ahogy türelmes az Isten is. Ő fogja majd szétválasztani őket: egyeseket a bal oldalra, másokat pedig a jobb oldalra.
Ő a mi Urunk, Istenünk, mi meg legelőjének népe
Ezek a szavak, amelyeket elénekeltünk, arról tesznek hitvallást, hogy mi az Isten nyája vagyunk: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, aki alkotott minket (Zsolt 99, 3). Ő a mi Istenünk, mi meg legelőjének népe és kezének nyája vagyunk (vö. Zsolt 94, 7). A pásztoremberek a saját nyájukat nem maguk alkották, a nyájat, amelyet legeltetnek, nem maguk teremtették. De a mi Urunk, Istenünk, mivel Isten és Teremtő, ő maga teremtette a saját nyájat, ez az ő tulajdona, és ezt ő legelteti. Nem más teremtette, amit ő legeltet, sem más nem legelteti azt, amit ő hozott létre.Mivel ebben az énekben megvallottuk, hogy nyája, legelőjének népe, kezének nyája vagyunk, hallgassuk meg tehát, hogy mit mond nekünk, mint az ő nyájának. Azelőtt pásztoraihoz beszélt, most pedig nyájához szól. Szavait akkor mi remegve hallgattuk, ti pedig nyugodtan. De mi van a mai szavaiban? Vajon most fordítva lesz, és mi hallgatjuk nyugodtan, ti pedig remegve? Nem így van! Először, mert ha pásztorok is vagyunk, a pásztor nemcsak azt hallgatja remegve, ami csak a pásztoroknak szól, hanem azt is, ami a nyájnak szól. Ha ugyanis gondtalanul hallgatja azt, ami a nyájnak szól, akkor nincs gondja a nyájra. Azután pedig, mint már előzőleg is mondtuk, kedveseim, két dolgot is meg kell magunkban fontolni: az egyik, hogy keresztények vagyunk, a másik, hogy elöljárók vagyunk. Azzal, hogy elöljárók vagyunk, a pásztorokhoz tartozunk, ha jók vagyunk. Azzal pedig, hogy keresztények vagyunk, veletek együtt mi is a nyájhoz tartozunk. Tehát akár a pásztorokhoz, akár a nyájhoz szól az Úr, nekünk mindent szent félelemmel kell meghallgatnunk, és a rólatok való gondoskodás nem hiányozhat a szívünkből. Hallgassuk meg tehát, testvéreim, miért korholja az Úr a rossz juhokat, és mit ígér nyájának. Ti is az én juhaim vagytok (Ez 34, 31), mondja. Először is, milyen nagy boldogság az, hogy Isten nyája vagyunk. Ha valaki elgondolkodik ezen, testvéreim, még könnyei és szenvedései között is nagy örömet ad neki ez. Hisz ugyanarról mondjuk: Te Izraelt legelteted, akiről azt is mondjuk: Sosem szunnyad, sosem alszik, aki őre Izraelnek (Zsolt 120, 4). Őrködik tehát felettünk, ha ébren vagyunk, őrködik felettünk, ha alszunk is. Ha tehát a pásztorember őrködése alatt nyugodt az ember nyája, mily nagynak kell lennie akkor a mi nyugalmunknak, akiket Isten legeltet, nemcsak azért, mert ő legeltet, hanem azért is, mert ő teremtett minket. És ti, nyájam – mondja az Úr, az Isten –, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között (Ez 34, 17). Mit csinálnak a bakok itt az Isten nyájában? Ugyanazon a legelőn és ugyanannál a vízforrásnál egyrészt a bal oldalra rendelt bakok keverednek össze a jobb oldaliakkal, másrészt pedig ezek megtűrik maguk közt most azokat, akiket később majd különválasztanak tőlük. Itt is türelmet gyakorol a nyáj, mint ahogy türelmes az Isten is. Ő fogja majd szétválasztani őket: egyeseket a bal oldalra, másokat pedig a jobb oldalra.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése