2014. július 3., csütörtök

2014.07.03. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.03. csütörtök

Szent Tamás ünnepén

Jézus húsvét vasárnapján azon fáradozott, hogy akiket szeretett, akikért szenvedett és meghalt, visszakapják a nagypénteken elvesztett hitüket. Elvesztették a hitüket a jámbor asszonyok is, amikor húsvét hajnalban Jézus holttestét akarták bebalzsamozni az üres sír láttán nem a feltámadás öröme töltötte el szívüket, hanem az újabb csalódás: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hová tették” (Jn 20,2) Erre a hírre Péter és János odafutottak, a tényt igaznak találták, majd csalódottan visszamentek a többiekhez. János ugyan azt írja önmagáról evangéliumában: „Most már a másik tanítvány is bement (a sírboltba), aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezzel a tanítványok visszatértek övéikhez” (8-10) Hogy ennek a hitnek mekkora volt az ereje, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy erre nem lehetett építeni a világ üdvösségét.„Amikor beesteledett, még a hét első napján, megjelent Jézus tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”(19-23) Ezek a sorok igen fontos, lényeges nyilatkozata annak a Jézusnak, aki a többiekkel együtt, Pétertől hallja az Atyától közölt kinyilatkoztatást:„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16) Jézus maga is nyilatkozott: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter (szikla) vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva”(’7-19) A húsvét esti jézusi nyilatkozatban nincs szó arról, hogy a tíz apostol kérte volna Jézust,hogy mutassa meg a feltámadt testben megőrzött szent sebhelyeket (stigmákat), hogy szemmel láthassák és kézzel érinthessék. A felfeszített,a holtan látott és eltemetett, és az újra élő test tökéletesen ugyanaz az egy test. Ha szóval nem is kérték, de lélekben igen. Minden emberi ismeret az érzékeléssel kezdődik, a következtetéssel és az értelmi, szellemi megismeréssel folytatódik. Jézus nem hajlandó mindenkinek külön igazolni magát, de az apostolok tapasztalatain keresztül mi is megkapjuk egyéni biztos és megbízható hit-alapunkat. Ez az üdvösség alapkövetelménye. Az apostolok erre sokszor hivatkoznak és vérükkel pecsételték meg.Amikor ezt az élményt megkapta a tíz jelenlévő apostol, mint Istentől kijelölt tanú, Tamás nem volt közöttük. Kimaradt, lemaradt, mert a tapasztalat, mint a hívés alapfeltétele nem volt közvetíthető. Innen érthető az ideges követelőzése, amikor a többiek boldog kitüntetésüket elmondják neki.„A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimus, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: Láttuk az Urat. De kételkedett: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent nekik Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek!’Aztán Tamáshoz fordult: Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki kezedet, és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás felkiáltott: Én Uram és Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak,mégis hisznek” (24-29)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése